Méhnyak daganatos elváltozásának szűrése

Előfordulási gyakoriságát tekintve, a női nemi szervek rosszindulatú elváltozásai között, a méhnyak ráknak vezető szerep jut. Az utóbbi pár évtized kutatási eredményei következtében bizonyítást nyert, az hogy egy, Humán Papilloma vírusnak (HPV) nevezett kórokozó rákkeltő törzseinek a méhnyakrák kialakulásában kóroki szerepe van. Ezek a vírusok az egészséges hámsejtekbe beépülve, azok rosszindulatú elfajulását idézik elő. A méhnyakrák kockázati tényezői közé tartozik a 16 éves kor előtt megkezdett nemi élet, vagy a gyakori szexuális partnerváltás. Hasonlóan kockázati tényezőt jelenthet, ha a nő szexuális partnerének korábban több más partnere volt. A kockázat oka ezekben az esetekben a szexuális úton terjedő betegségek, leginkább a Humán Papilloma vírus (HPV). Gyakrabban alakul ki méhnyakrák azoknál a nőknél is, akik dohányoznak. Az elhanyagolt rákszűrés szintén kockázat, hiszen a későn felfedezett elváltozások mindig nehezebben kezelhetők Fontos tudni azt a tényt, hogy a méhnyakrák azon kevés rosszindulatú betegségek közé tartozik, melyek biztonságos szűrése, megelőzése már elég hosszú ideje megoldott. Szervezett a szűrés, melynek során a veszélyeztetett korú lakosság kiértesítést kap, melyben felkérik a vizsgálatra. Ez 3 évente történik. Megjegyzendő hogy a szakmai ajánlás, előző negatív szűrővizsgálat birtokában, évente javasolja a szűrővizsgálatot. Kóros lelet esetén, mely még nem igényel beavatkozást, a vizsgálatot az elváltozás függvényében gyakrabban végzik.

Miből áll a szűrővizsgálat?
Feltárás, a méhszáj nőgyógyászati mikroszkóppal való áttekintése, úgynevezett cytológiai mintavétel mely során eltávolítják a méhszáj és nyakcsatorna hámborítását, majd ebből egy kenetet készítenek, melyet az e célra képzett szakember elemez.

Emlőszűrés

Az emlőben kifejlődő daganat mérete és a szóródás megindulása közötti összefüggés közismert. A 10 mm-nél nem nagyobb átmérőjű, tehát a tapinthatóság határán lévő elsődleges daganatos gócok mellett is már mintegy 15-20%-ban vannak helyi vagy regionális, azaz a daganat környezetében lévő nyirokcsomókban áttétek. Az áttétek gyakorisága ennél nagyobb gócok esetében sokkal nagyobb, ennél kisebb daganatok esetében jelentősen kisebb lehet. A szűrővizsgálat tulajdonképpeni célja nem egyszerűen a daganatok kimutatása, hanem a még nem tapintható daganatok felkutatása az emlőben. Az emlőszűrés céljaira három módszernek vannak támogatói, a módszerek alkalmassága azonban korántsem azonos. Az emlők lágyrész-röntgenvizsgálata, a mammográfia képet tud alkotni nemcsak az emlők állományában fejlődő kicsiny daganatról, hanem a rákra jellegzetes röntgenárnyékot adó képződményekről. A nem tapintható daganatok kimutatásához kellő érzékenységgel csak a mammográfia rendelkezik. Az emlők tapintásos vizsgálata, a fizikális emlővizsgálat az emlők módszeres áttapintása gyakorlott szakszemélyzet által. Az eljárás lényegesen kevésbé érzékeny, mint a mammográfia, ez azt jelenti, hogy nagyon sok daganatot „elnéz". A mammográfiás vizsgálat kiegészítéseképpen, azzal együtt gyakorolva növelheti a szűrővizsgálat eredményességét. Ez ugyan jóval több a semminél, a szakterület mai állása szerint azonban a tapintásos emlővizsgálat önmagában nem tekinthető szűrési módszernek. A tapintással negatív „szűrővizsgálatnak" legnagyobb veszélye az, hogy alaptalan biztonságérzetet ad a vizsgált személynek, mert a tapinthatóság határa alatti, ezért észrevétlenül maradt daganat zavartalanul tovább növekszik. Az emlők önvizsgálata. Értelmét sokan vitatják. Rovására írják, hogy az asszonyok olyankor is tapintanak „valamit", amikor nincs elváltozás, azaz sok álpozitív leletet eredményez. Ezzel a vélekedéssel szemben az emlők rendszeres önvizsgálata mégis javasolt! Az ezt kiváltó, megfontolásra érdemes új üzenet: „Ismerd meg emlőidet!" arra bíztatja az asszonyokat, hogy törődjenek magukkal, tudják, hogy alakra, tapintásra számukra milyen a „normális" emlő, ismerjék meg a ciklussal és a korral járó változásait, és tudják, hogy mire kell figyelniük. Ha a megszokottól eltérőt észlelnek magukon, forduljanak orvoshoz! Negatív eredménnyel záruló szűrővizsgálat után az újabb szűrővizsgálat 2 év múlva esedékes. Két szűrővizsgálat között a rendszeres önvizsgálat ajánlott. Ha a vizsgálat tisztázásra szoruló elváltozást állapít meg, vagy felmerül a rák gyanúja, a további tennivalókat a mammográfiás vizsgálatot végző radiológus szakorvos állapítja meg. A mammográfia során észlelt elváltozás természetének feltárásában az ultrahangvizsgálatnak fontos szerepe van.

A vastagbél daganatos elváltozásainak szűrése

A vastag- és végbélrákok gyakorisága a gazdasági fejlődéssel arányosan növekszik: az európai jóléti államokban egyik legpusztítóbb daganat. Magyarországon 2003-ban 5095 haláleset fordult elő, ezzel a tüdőrák mögött a második helyen áll. A Nemzeti Rákregiszter 2003-ban minden eddiginél több megbetegedést: 11 261 új esetet tartott nyilván, ami azt sejteti, hogy a következő években a halálozás tovább fog emelkedni

Módszerek és azok értéke
A korai felismerésre korábban a műszeres vizsgálatokat és az ujjal történő vizsgálatot ajánlották. Az ujjal történő vizsgálat, egyszerű, a háziorvosi rendelőben is elvégezhető, ám hatótávolsága nem több mint a vizsgáló ujj hossza, ezért szűrésre nem alkalmas. Az újabban hazánkban kifejlesztett vérkimutatási módszer a hagyományos hemoglobinvizsgálatot immunológiai módszerrel kombinálja. Ez a kétfázisú eljárás egyfelől emberi vérre specifikus, mert emberi hemoglobinra specifikus savót használ, és ezzel feleslegessé teszi a diétás megszorításokat, másfelől a hemoglobin mellett albumint is kimutat, és ezzel mind fajlagosabbá, mind érzékenyebbé teszi a módszert.

Szervezett vastagbélszűrés: kiket és milyen gyakran vizsgáljanak?
A módszer hatásosságának bizonyítása sokáig, az 1990-es évekig váratott magára. Akkor közölték három nagy volumenű kontrollált vizsgálat eredményét, amely szerint az 50 év feletti férfiak és nők szűrővizsgálata a rejtett vérzés székletbeli kimutatásával képes csökkenteni a vastag- és végbélrákból eredő halálozást: 15%-kal, ha a szűrővizsgálatot kétévente végzik, és mintegy 20%-kal, ha évente.

Hererák szűrés

Kevéssé köztudott, hogy a herék rákra gyanús elváltozásai - csakúgy, mint nőknél az emlőké - önvizsgálattal, a herék időnkénti áttapintásával saját magunk által is felismerhetők. Mintegy 20 évvel ezelőtt a hererák még többnyire halálos betegség volt, ma viszont - ha idejében felismerik - szinte 100%-ban gyógyítható.

A herék önvizsgálatának helyes módja
A herék vizsgálatát célszerű meleg fürdő vagy zuhanyozás után végezni, mely ellazítja a herezacskót, és így megkönnyíti a herék áttapintását. Maga a vizsgálat egyszerű, és mindössze néhány percet vesz igénybe. Kivitelezése a következő: Álljunk szembe egy tükörrel, vizsgáljuk meg a herezacskó bőrét, esetleges duzzanat jelenlétének észrevétele céljából. Ezután óvatosan tapintsuk át mindkét kézzel mindegyik herét külön-külön oly módon, hogy a mutató- és középső ujjat a here alá, a hüvelykujjunkat pedig a here fölé helyezzük. Lassan gördítsük át a herét ujjaink között. Figyeljünk, nem tér-e el jelentősen a két here állományának tapintata, keménysége, nem tapintható-e esetleg valamelyik herében korábban nem észlelt csomó vagy tömöttebb terület. Az, hogy az egyik here valamivel nagyobb, mint a másik, még nem kóros, hanem szokványos jelenség. A herék után tapintsuk át a mellékheréket is.