Az egészségkultúra fogalma, helye a kultúra rendszerében:

Az ember személyiségének kialakulása elképzelhetetlen szociális hatások nélkül, e hatások érvényesülésének folyamatát nevezzük szocializációnak. A szocializáció tartalma maga a kultúra, vagyis mindazoknak az anyagi és szellemi javaknak az összessége, amit az emberiség létrehozott.

A kultúra javait, mint műveltségtartalmat sajátítjuk el, a művelődés tehát nem más, mint a kultúra bizonyos tartalmainak interiorizációja. Mind a művelés, mind a művelődés aktív folyamat, amely kölcsönösséget feltételez az átadó és a befogadó részéről egyaránt. A kultúra műveltségtartalmait jelentősen befolyásolja a társadalom érték- és normarendszere, az egyén individuális sajátosságai.

Az egészségkultúra összetevői:

• Egészségi állapot: szomatikus, a pszichés és a szociális
• Egészséges életmód:
  • feltételek, lehetőségek anyagi és szellemi objektív meghatározók
  • szükségletek, indítékok szubjektív meghatározók
  • életvitel

Az egészségkultúra maga az életmód, azaz az elsajátított életmód jelenti azt a közvetítő mechanizmust, amely az objektív társadalmi kultúra valamint a társadalomban létező egyének egészségi állapota között van. Az egyén életmódja révén szabályozhatja, optimalizálhatja egészségi állapotát, életmódjával elégítheti ki egészségével kapcsolatos szükségleteit. Az egészségi állapot visszahat az életmódra, attól elválaszthatatlan. Az egészségi állapot az egészségkultúra azon része, amely sok részében közvetlenül nem interiorizálható, esetleg csak az életmód közvetett behatásával.

Az egészség, mint állapot a szomatikus, a pszichés és a szociális működések bizonyos minősége. Még napjainkban is gyakori a szomatikus összetevő elsőbbsége, ehhez képest háttérbe szorul a pszichés jelentés köre, végül pedig nyomokban is alig szerepel a szociális kérdéskör. Mindezt igazolja az a tény, hogy pl.: az önértékelési zavarok még alig-alig jelentkeznek a prevenció tárgyaként.  Az egészség az egyén valamennyi működéséből összegződő állapot, másrészt egyensúlyi állapot, amely időben változó, különböző fokozatú átmenetet képezhet a veszélyeztetettség és a betegség állapotai felé. Az egyén csak szubjektíven képes saját egészségi állapotát átélni, minősíteni, megváltoztatandónak ítélni. Ennek igen nagy a jelentősége, ugyanis az egészségérzet, -tudat és a betegségérzet, -tudat a leghatékonyabb motivációs bázisa lehet a különböző életviteli történéseknek. Az egészség sohasem fogható fel stabil, állandó minőségként. Bármilyen pontos megítélése is csak a dinamikus folyamat pillanatnyi keresztmetszetére vonatkozhat, s ez a folyamat pozitív vagy negatív irányba egyaránt változhat.

Az életmód fogalma nem vonatkozhat csak az emberek látható megnyilvánulásaira, tartalmazza a meghatározó összetevőket is. Az életmód tényleges megnyilvánulása = az életvitel + az objektív + szubjektív meghatározók, ezek együttesen alkotják az életmód fogalmát.

Az objektíven létező meghatározottságot a feltételek és a lehetőségek alkotják. Egy része anyagi-tárgyi jellegű, másik része a szellemi kultúra része.

A szubjektív meghatározók a szükségletek, indítékok, a feltételek és lehetőségek tükröződései az egyén tudatában (érdekek, célok, elvek, tervek).

Az életvitel pedig a szükségletek, indítékok kielégítése következtében létrejövő viselkedés, ez a kifelé megjelenő életmód-szféra (munka, pihenés, táplálkozás, ruházkodás). Mindezekre a kölcsönhatás érvényes. Az egészségkultúrát nem lehet elszigetelten vizsgálni, mert szoros összefüggésben áll a kultúra más területeivel. Elválaszthatatlan az erkölcsi, esztétikai, termelési, fogyasztási, szociális, családi kultúra értékeitől. 

Egészségkultúra alapfogalmai:

Egészségi ismeret: az egészséggel kapcsolatos tájékozottság, mely alapja az egészséggel kapcsolatos nézeteknek, egészségmagatartásnak.

Egészségi készség: egészségi követelményeket biztosító tevékenységek, amelyek magas fokú begyakorlottságot tesznek lehetővé anélkül, hogy tudatosan ellenőriznénk (pl. személyi higiéné, helyes táplálkozás).

Szokás: begyakorlott cselekvéssor, amit automatikusan a figyelem ráirányítása nélkül végzünk. Ezek a cselekvéssorok annyira elmélyültek, hogy esetleges elmaradásuk kényszerítő hiányérzetet vált ki. Vannak egészséget erősítő szokások és káros szokások.

Szükséglet: az egészségi szükséglet az emberi élet folyamatosságát fejlődését biztosító feltételek rendszere. Ezeket a feltételeket, Maslow szükséglethierarchiája az alapvető biológiai szükségletektől a magasabb rendű szükségletek kielégítésén át, az önmegvalósításig foglalja össze. Ha az egyén szükségletei nincsenek tartósan kielégítve, megbetegszik.