A visszacsatolás elõjelének figyelembe vételével a visszacsatolt erősítésre használt képlet itt pozitív visszacsatolásra is alkalmazható.

Gondoljuk végig a következőket: adjunk a visszacsatolás nélküli erõsítõ bemenetére akkora - szinuszos - jelet, hogy a lehetõ legnagyobb kimenõjelet kapjuk. Kezdjük nagyon óvatosan, kicsiny lépésekben haladva pozitív visszacsatolást alkalmazni. Nyilván az erõsítés növekszik, azonos nagyságú kimenõjelhez egyre kisebb bemenõjel szükséges. Ha Aβ=1-et elérjük, elvileg kimenõjelet bemenõjel nélkül is kapunk: vagyis a visszacsatolt erősítő oszcillátorként működik. Az oszcilláció során többszörös frekvenciájú összetevők, felharmonikusok is keletkeznek, ha ezeket elnyomjuk, akkor az előállított jel formája szinuszosa. Ellenkező esetben összetett impulzussorozatot kapunk. Ha csak egy frekvencián teljesülnek, akkor szinuszos jelet kapunk.

A rezgés feltételei 

• Amplitúdó feltétel Ab ³ 1
• Fázisfeltétel jA+jB = 0^o

• Ha A×b < 1 Þ csillapodó rezgés
• Ha A×b = 1 Þ állandó amplitúdójú rezgés
• Ha A×b >1 Þ növekvő amplitúdójú rezgés, torzulást okoz, amelynél amplitúdó korlátozás szükséges

Rezgés akkor jön létre, ha a hurokerõsítés (Aβ) abszolut értéke eléri az egységnyi értéket, a fázisszög pedig egészszámú többszöröse. Rezgés azon a frekvencián jön létre, ahol ezek a feltételek teljesülnek. Az oszcillátorok tehát erõsítõbõl, valamint visszacsatoló hálózatból állnak.

Az esetek többségében a visszacsatoló hálózatba kerülnek azok az elemek, amelyek a rezgés frekvenciáját meghatározzák. Az oszcillátorok kimenõjelének amplitudója azonban mindig korlátos. Így az oszcillátorok általános sémájához elengedhetetlenül hozzátartozik egy amplitudó határoló fokozat is ez rendszerint az erõsítõ végfokozatának része.