2. Számítástechnika az üzleti életben és a közigazgatásban

iDevice ikon Bevezetés

A számítógép és a számítógépes munkavégzés gyakorlatilag ma már minden munkahelyen jelen van - dolgozóként és ügyfélként, vevőként egyaránt rendszeresen találkozunk vele.

A személyi számítógépek tömeges munkahelyi elterjedése nálunk a 80-as évekre tehető; felhasználási módjuk kezdetben erősen emlékeztetett a korábbi nagygépek „batch" (ütemezett, időszakos) üzemmódjára. Ekkoriban a gépek az ügyfélforgalmat bonyolító munkahelyeken is jellemzően a háttér-munkahelyeken működtek, utólagos adatfeldolgozási szisztémában.

A 90-es években már „frontvonali" alkalmazásról beszélhetünk: a számítógépek „egy sorral" előbbre léptek, és megjelentek az üzletek pénztáraiban, az ügyfélszolgálati irodák, bankok pultjainál - az eredmény kezdetben igen vegyes volt. Volt, ahol zökkenőmentes átállást, volt, ahol botrányos helyzeteket tapasztalhattunk.

A harmadik évezredre azonban döntően normalizálódott a helyzet, és a totális számítógép-használatnak ma már egyre többször csak az előnyeivel találkozunk (bár néhány nagy fiaskó időnként felborzolja a kedélyeket).

Mik voltak a kezdeti problémák okai? Megszűntek-e ezek, vagy nem? Melyek azok a területek, ahol a számítógépesítés átütő sikert hozott (vagy láthatóan hozni fog)?

 

A számítógépek üzleti és közigazgatási célú felhasználása hazánkban is több évtizedes múltra tekint már vissza.

Kezdetben a nagyszámítógépek centralizált használata volt jellemző, vagyis: néhány, kifejezetten a számítógépek üzemeltetésére szakosodott vállalat (általában testreszabott) szoftvereket és gépidőt kínált fel, melyet a feldolgozást igénybe vevő cégek, intézmények bérbe vettek. A feldolgozásokhoz az adatokat adatlapokon vagy már gépes adathordozókra rögzítve (pl. lyukkártya) szállították a számítástechnikai céghez, ahol a megadott határidőre elvégezték a munkát (jellemzően a klasszikus vállalati ügyviteli feladatok, mint például bérszámfejtés, munkaügyi feldolgozások stb.). A feldolgozás eredményét papíron (kinyomtatva, leporelló oldalak százain) kapták vissza. Ez a fajta számítástechnika-használat nálunk a 70-es években élte virágkorát.

A 80-as évektől a számítógépek fejlődésével (méretek csökkenése, megbízhatóság növekedése, megfizethető árak) a feldolgozás lassan átkerült a különböző cégek, hivatalok saját számítóközpontjaiba; a személyi számítógépek megjelenésével pedig azok is beléptek a felhasználók körébe, akik korábban nem engedhették meg maguknak a saját központ kialakítását.

Megindult a számítástechnika és az eszközök decentralizálása; lassacskán számítógépek kerültek a dolgozók asztalaira, és beindult az „individuális" feldolgozás: a saját munkáját mindenki saját használatú számítógépén végezte. Mivel azonban az integrált adatfeldolgozásra mindig is szükség volt, illetve voltak olyan munkakörök, amelyeket egyszerre többen láttak el, beindult a belső hálózatok szervezése is (kliens-szerver megoldások). Ezeknek a hálózatoknak ekkoriban még legfontosabb feladataik a központi adattárolás és az adatbiztonság megoldása volt - az alkalmazottak továbbra is csak a saját feladatukhoz szükséges programokhoz és adatokhoz jutottak hozzá; a központi feldolgozásokat kiemelten kezelték, és a hálózati központ végezte el.

Az Internet megjelenésével és térhódításával döntő változások történtek. Egyrészt az internet mintájára, illetve annak felhasználásával valódi belső információs hálózatokat lehetett kialakítani, másrészt - különösen a szolgáltató jellegű cégek, hivatalok - lehetőséget kaptak az ügyfélkörükkel való számítógépes kapcsolat létrehozására: különböző tájékoztató, reklámcélú illetve közvetlen kereskedelmi, ügyintézési weboldalak segítségével. Az Internet intézményi felhasználása a mai napig is döntően ebben merül ki; de közben megjelentek más felhasználási módok is, például a távmunka.

A folyamatot a másik, a személyek oldaláról nézve, szintén nagymértékű változásokat tapasztalhatunk. Míg kezdetben az emberek (dolgozók, magánszemélyek) legfeljebb a munkahelyükön kerülhettek valamilyen kapcsolatba a számítástechnikával, vagy annak valamilyen produktumával, mára a számítógép valóban „személyi" használatúvá vált. A centralizált nagygépek - decentralizált munkahelyi személyi számítógépek - decentralizált magántulajdonú személyi számítógépek -újracentralizált (mindenfajta) számítógépek folyamat új magatartásformákat eredményezett (eredményezhet) a magánélet, tanulás, munkavégzés területén.

Miről is van szó?

A korábbi, egy-egy munkafeladatra korlátozott számítógép-használat helyett mára a technikai fejlődés (a gépek műszaki képességei, a hálózatok, a nagy tudású programok) lehetővé teszik, hogy a számítógépet bármilyen (habár leginkább szellemi jellegű), korábban előre nem látott, nem előírt feladat megoldásához is igénybe vegyük.

Nézzünk egy példát!

Ez az a pont, ahol a számítógép-használat kiegészül egy olyan lehetőséggel, amely gyakorlatilag beépíti a gépet az életünkbe - úgy, mint ahogy már beépültek például a közlekedési eszközök, a mobiltelefon, a hűtőgép vagy a televízió és a rádió.