7. Az egyetemes román kori művészet

iDevice ikon Bevezetés

A „román kori művészet" fogalmát 1824-ben Caumont francia művészettörténész honosította meg, és Nyugat-Európa érett középkori művészetét értette ezen. A román kori művészet fogalma utal az antik-római hagyományok és a betörő „barbárok" tradícióinak összeolvadására, valamint arra a törekvésére, hogy az ókori római művészethez kapcsolódjék. Ennek ellenére mind a mai napig nem lehet világosan elválasztani egymástól a különböző összetevőket, bár a román művészetben kimutathatók egyrészt olyan elemek, amelyeket rómainak nevezhetünk, másrészt olyanok, amelyek valószínűleg germán eredetűek. Érezteti hatását emellett a bizánci, az iszlám és az örmény művészet is. A román stílus ennek ellenére kialakította saját egységes alapformáit. A „román" eredetileg a VIII-XIII. század közötti Nyugat-Európa valamennyi stílusirányzatának megjelölésére szolgált. Ma már a karoling művészetet és a X. század Ottó-kori művészetet önálló korszakként tekintjük. E két periódus során következett be az elszakadás az antik építészettől, s azoknak a sajátos formáknak a kialakítása, amelyekhez azután kapcsolódni lehetett. A román művészet rendkívül gazdag helyi stílusokban és egyedi formákban.

Időhatárai országonként változnak. Általában a XII. századot tekinthetjük a romanika virágkorának. A stílus valóban termékeny korszaka 1050-1150 közé tehető (a XII. század második fele már átmenet a gótikába). A román kor művészete döntően a keresztény hitet szolgálta, de az egyházi és világi hatalmasságok állandó harcot vívtak az egyeduralomért. Ellentétük a művészetre ösztönzőleg hatott. A templomok és kolostorok építtetői és adományozói egyaránt elismertek a keresztény uralom eszméjét, mégis egymással versengve hozták létre azokat a műalkotásokat, amelyekben ez az eszme megtestesül. A közös keresztény hit egy nemzetközileg elterjedt stílus alapja lett. A társadalmi rend a hűbéri viszonyon alapult, amelyben a császárnak éppúgy megvolt a meghatározott helye, mint a fejedelemnek, a pápának, a püspöknek és a szerzetesnek. A művészi hatások a tanult emberek számára ismerős latin nyelv közvetítésével, valamint az utazások révén jutottak el az országhatárokon kívülre.

A román stílus szülőhazája a mai Franciaország és Németország területe. Innen terjedt tovább a XI. században Nyugat- és Közép-Európa egész területére, Angliába és Írországba, az Ibér-félsziget araboktól felszabadított részeibe, Itáliába, Skandináviába, Magyarországra és Lengyelországra.