A XVIII. század végén a győztes francia forradalom alapjaiban változtatta meg Európa történelmét és kultúráját. A francia példa nyomán kibontakozó antifeudális mozgalmak, az 1848-49-ben fellángoló forradalmak Európa szerte még azokban az országokban is megszilárdították a polgárság helyzetét, ahol a politikai hatalmat nem sikerült megragadniuk. A kapitalizmus fellendülésének első nagy korszaka az 1870-es évekig tartott. Attól kezdve a fejlődés új szakaszába lépett. A gyorsütemű technikai fejlődés, a találmányok hasznosítása, a mind hatékonyabb termelési módszerek alkalmazása a monopóliumok kialakulásához vezetett. Kirobbantak az első túltermelési válságok, megindult a harc a piacok megszerzéséért. A kapitalizmusnak ez a második, monopolisztikus szakasza 1914-ben a világ újrafelosztásáért vívott háborúval zárult. A történelem, s azon belül a művészettörténet is ekkor vált tényleges tudománnyá. A kor szemléletét, a gondolkodásmódot döntő mértékben ez határozta meg. Hatása alól az építészet sem tudott szabadulni. A XIX. század az építészetben a történeti múltat kutató s az ott megismert formák alkalmazására törekvő stílusok kora. Ezeket az irányzatokat összefoglaló néven historizmusnak nevezzük. A historizáló stílusok sora a görög-római múltat felidéző klasszicizmussal kezdődött. Ezt váltotta fel a század második negyedében a középkorból s még inkább a keleti építészetből ösztönzést merítő romantika. Azt követően egyre gyorsuló ütemben jelentek meg az európai múlt közelebbi korszakaihoz visszatérő neo(új)- stílusok: a neoromán, a neogótika, neoreneszánsz, neobarokk s neo-változatban a klasszicizmus. Ez utóbbiak összefoglaló neve az eklektika (válogatás). A historizáló stílusokat nem lehet egymástól időben pontosan szétválasztani. A romantika pl. a klasszicizmussal egyidőben bontakozott ki; magának a klasszicizmusnak is vannak romantikus változatai; s a nagy klasszicista mesterek nem egyszer terveztek gótizáló vagy keleties formákkal romantikus épületeket. Az időhatárokat nagyjából rögzítve azt mondhatjuk, hogy a XVIII. század vége és a XIX. század első fele a klasszicizmus és a romantika, a XIX. század második fele pedig az eklektika kora.

17. ábra
Eklektikus épületek a budapesti Belgrád rakparton