1.1.1. A rendszer fogalma

iDevice ikon

Ludwig von Bertalanffy szerint: „A rendszer egymással kölcsönhatásban álló elemek olyan együttese, amelyre bizonyos rendszertörvények alkalmazhatók. Az elem a rendszer olyan része, összetevője, amelyet az egész vizsgálata érdekében célszerű megkülönböztetni." 

Az így elkülönített rész önmagában vizsgálva ismét rendszerként fogható fel, amely további részekre bontható. A kölcsönhatás az elemek között olyan kapcsolatokat, összefüggéseket, relációkat fejez ki, amelyek az elemeket a rendszer részévé teszik. A kölcsönhatások által a rendszer több mint az elemek egyszerű összege.

Tekintsük rendszernek az Ön tanulócsoportját, melynek ELEMEI az egyes TANULÓK. Az egyes elemeket valóban érdemes külön-külön vizsgálni, ugyanakkor önmagában egy-egy elem külön rendszerként is felfogható. A kölcsönhatás az egyes elemek között a tanulócsoportban (melyet rendszernek tekintettünk) sokszínű. Egymást erősítve-gyengítve csoportos és egyéni feladatokat végeznek, ugyanabban a tanítás-tanulási folyamatban vesznek részt. Az egyes elemek „tulajdonságai" meghatározzák a teljes rendszert. A rendszer bővíthető más típusú elemekkel (pl. a tanárokkal) is, ezeknek az új elemtípusoknak azonban más tulajdonságaik vannak. Ezzel együtt tehát bonyolultabbá, sokszínűbbé válnak a kapcsolatok a rendszerben.

Nézzük meg vázlatosan az általános rendszerelméleti ismeretek alapján a rendszerre jellemző legfontosabb tulajdonságokat!

 

A rendszerek: 

  • Célratörők, azaz a rendszer működésében van egy olyan kitüntethető állapot, amelynek elérésére törekszik. A célratörő rendszerek képesek saját működésük korrigálására.
  • Nyíltak, tehát környezetükkel anyag-, energia- és információkapcsolatban állnak.
  • Határozatlanok, azaz a rendszer működése során az értelmezett rendszerállapotok bekövetkezése csak valószínűsíthető.
  • Aktívan működők, struktúrájuk változik, méghozzá ez a változás átgondoltan, a rendszerre vonatkozó külső, belső törvényszerűségeknek alárendelten befolyásolható.
  • Tervezettek, egy adott feladatra létrehozottak.
  • Szervezett rendszerek, saját működésüket tekintve bizonyos mértékű autonómiával rendelkeznek.
  • Bonyolultak, az elemek száma, a lehetséges elemkapcsolatok száma igen nagy, egyidejű áttekintésük valamennyi szempont szerint szinte lehetetlen.
  • Hierarchikusak, azaz a rendszer relatíve önálló részekre, al- és részrendszerekre felbontható.
  • Totális rendszerek, a részrendszerek között kölcsönkapcsolatok vannak.
  • A részrendszerek dinamikus kapcsolatai alapján önszervező, adaptív tulajdonsággal rendelkeznek, azaz a környezetükhöz alkalmazkodni tudnak.
  • Irányítást tartalmaznak.

 

Ha a rendszerismérveket mélyebben értelmezzük és végiggondoljuk, észrevehetjük, hogy azok egymást átfedik, illetve egy-egy összetettebb tulajdonság néhány egyszerűbbet foglal magában. 

A felsorolt rendszerismérvek egyben a kibernetikai rendszert is megtestesítik. A kibernetika az a tudomány, mely elsősorban a rendszerekben megvalósuló irányítással foglalkozik, számára a rendszerek anyagi mivolta másodlagos. Kibernetikai értelemben egy gazdasági rendszer (pl. egy vállalkozás) egy olyan dinamikus rendszer, mely alapvetően az anyagok, energiák és információk folyamatos áramlása közben dinamikus egyensúlyi állapot fenntartására törekszik. 

 

A rendszerek vizsgálati módszerei
A témával kapcsolatban ezen a linken talál további információkat!