Terminológiai szótár
Feladó, beszélő. Az a személy, aki az üzenetet küldi a kommunikációban. |
|
Darwin óta ismerjük őket. Azok az érzelmek, amelyek minden emberre jellemzőek, pl. harag, öröm, undor, félelem, meglepődés. |
|
A tárgyalásnak az a szakasza, amelyben a felek igyekeznek egymást meggyőzni, érvekkel alátámasztani állításaikat. |
|
Az önéletrajznak az a típusa, amikor nincs különösebb cél a megírásra, az író legfontosabb adatait, iskoláit, képzéseit stb. mutatja be időrendben. |
|
A kommunikáció jelei közül azok, amelyek nem bonthatók összetevőikre. Ilyenek a nem nyelvi jelek. |
|
Az az írott vagy multimédiás (fotó, film, videó) anyag, amely a tárgyalás témájához szorosan kapcsolódik, és a másik fél meggyőzését segíti. |
|
Egyéni jelenség, az egyén alkotja az adott kommunikációs helyzetben. |
|
Az a kommunikációs helyezet, amelyben az üzenet elhangzik. |
|
A beszéd közben alkalmazott szünetet, melynek többféle funkciója lehet. |
|
A beszéd gyorsaságára utal. |
|
Segítségével jut el az üzenet a feladótól a címzettig. többféle lehet: hallható (telefonbeszélgetés), látható (egy levél), érezhető (tapintás) vagy egyszerre többféle is (beszélgetés). |
|
A kommunikációnak az a formája, amikor kettőnél több személy között zajlik a beszélgetés (általában max. 10-15). |
|
A tárgyalásnak az a formája, ahol több személy (7-8 fő maximum) vesz részt, köztük folyik a megbeszélés, megállapodás. |
|
A kommunikáció jelei közül azok, amelyek összetevőikre bonthatók. Ilyenek a nyelvi jelek. |
|
A kommunikáció a felek között egy irányban zajlanak, csak a feladó beszél, A szerepek nem cserélődnek a felek között. |
|
Érzelmi funkció, amely a feladó érzelmeit fejezik ki a kommunikációban. |
|
A másik helyzetébe, érzelmi állapotába való beleélés készsége. |
|
A kommunikációs kapcsolatokat jelenti. A kommunikáció során a kapcsolat fölvételére, a kapcsolat tartására és lezárásra. |
|
A kommunikáció egyik nem nyelvi jele. A kéz, láp és fej mozdulatai a beszélgetés során. |
|
A beszéd nyomatéka, vagyis milyen hangosan hallatszik el egy szöveg. |
|
Az egyén alaphangjának, a hangmagasságának a beszéd közbeni változása, a beszéd dallama. |
|
A bizonyos szótagokra eső hangerőtöbbletet jelenti, azaz egy-egy szótagnak a környezetéhez képest nagyobb hangerővel történő kiejtését. |
|
A pályázathoz csatolt olyan anyagok, amelyek bizonyítják a pályázat jogosságát, illetve támogatják a pályázatot. |
|
Azok a segítő kérdések, felszólítások, amelyek a kommunikáció során átadják a másik félnek a szót. |
|
Az a szám, amely alatt a levélben szereplő ügyet nyilvántartják. Segíti a minél gyorsabb tájékozódást az ügyintézésben. |
|
A hivatalos leveleken ez a szám jelöli, hogy mikor és milyen számon jegyezték be a levelet, milyen számon található meg az irattár archívumában. |
|
A személyen belüli, vagyis egyszemélyes kommunikáció. Az a forma, amikor magunkkal „beszélünk meg valamit, gondolkodunk, feljegyzéseket, listákat készítünk magunk számára. |
|
A kommunikációs kapcsolatban résztvevők akkor szólalnak meg, amikor arra fölkérik őket, vagy kérdést intéznek hozzájuk. |
|
Azoknak a nyelvi és nem nyelvi jeleknek az összessége, amelyek segítségével történik az üzenet átadása. |
|
A kommunikáció a felek között két irányban zajlanak, mind a két fél beszél, A szerepek állandóan cserélődnek a felek között. |
|
A kommunikációnak az a formája, amikor két személy között zajlik a beszélgetés. |
|
A tárgyalásnak az a formája, ahol két személy vesz részt, köztük folyik a megbeszélés, megállapodás. |
|
Az a mód, ahogyan a hangokat kimondjuk. |
|
Tájékoztatást, információk cseréjét, közlését jelenti valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével. |
|
Amerikai kutatók öt pontban foglalták össze az egészséges ember kommunikációját jellemző alaptételeket. |
|
A kommunikációs eszközök változása, egy-egy új formának a megjelenése (pl. írás, könyvnyomtatás, elektronikus eszközök) |
|
Az a tevékenységi forma, amikor egy adott dologról, megvalósítandó tervről különböző helyeken és módon beszámolunk, hírt adunk. |
|
Felhívó funkció a kommunikációban, amely a vevőre irányul. |
|
A kommunikációban résztvevő felek közötti kapcsolat |
|
A szövegösszefüggés, az a beszédhelyzet, amelyben a kommunikáció történik. |
|
A kommunikációban részt vevő felek azonos ismeretei, tudása a szóban forgó dologról, témáról, eseményről. |
|
A kommunikációban részt vevő felek közösen átélt élménye, helyzete. |
|
A kommunikációban részt vevő felek azonos beszédmódja, szóhasználata. |
|
A valóságnak az a része, amelyet a kommunikációban részt vevő felek azonosan ismernek. |
|
Az a kommunikációs forma, amikor a résztvevők vagy nem egy térben, vagy nem egy időben kommunikálnak. |
|
Az a kommunikációs forma, amikor a résztvevők egy térben, egy időben kommunikálnak. |
|
Értelmező funkció, a kommunikáció üzenetének értelmezését segíti nyelvi vagy nem nyelvi jelekkel. |
|
A kommunikáció egyik nem nyelvi jele. Az arcon az arcizmok segítségével kifejezett érzelmek, amelyeknek jelentésük van a kommunikációban. |
|
Egy esemény, egy megemlékezés, ünnepély, hivatalos találkozó programja időre és témára lebontva. |
|
Azok a nyelven kívüli jelek, amelyek a kommunikációban üzenetértékkel rendelkeznek (a hangjeleket, a tekintetet, az arcjátékot, a gesztusokat, a testtartást, a beszélgető partnerek közötti távolságot, az öltözködést) |
|
Azok a nyelven kívüli jelek, amelyek a kommunikációban üzenetértékkel rendelkeznek (a hangjeleket, a tekintetet, az arcjátékot, a gesztusokat, a testtartást, a beszélgető partnerek közötti távolságot, az öltözködést) |
|
Azok a nyelvi egységek, jelek, amelyek felhasználásával létrehozzuk a beszédet (pl. szóalakok, szavak, szószerkezetek) |
|
Közös (kollektív), társadalmi jelenség, amelyet az egyén készen kap, és a beszéd megalkotásakor használ. |
|
Az írás és a beszéd. |
|
Egy probléma megoldásakor a jelen levők véleményének, megállapításainak összegyűjtése, majd valamilyen szempont szerinti rendezése, szelektálása. |
|
Az a levél, amelyet a pályázati anyag beadásakor kell írni. |
|
Az a nyomtatvány, amelyet a pályázat benyújtásakor ki kell tölteni. |
|
A gyönyörködtetés funkciója, vagyis a kommunikációban az üzenetnek nem csak a tájékoztatás lehet a szerepe, hanem a befogadó gyönyörködtetése is. |
|
A hivatalos érintkezés íratlan udvariassági szabályainak összessége. |
|
A közlő funkció, mely az üzenethez köthető, az üzenet tájékoztató, informáló szerepét, feladatát jelenti. |
|
Azok a felek, akik között a kommunikáció zajlik, a feladó és a címzett. |
|
A kommunikációs kapcsolatban résztvevők akkor szólalnak meg, amikor mondandójuk van, amikor közölni akarnak valamit. |
|
Az önéletrajznak az a típusa, amikor a szakmai munkásságot, az azzal összefüggő adatokat kell kiemelni. |
|
Amikor a kommunikációban az egyik fél átveszi a megszólalást. |
|
A hivatalos levél része. A levél tartalmát, témáját jelöli meg egy szóval, vagy egy rövid mondattal. |
|
A beszélő egy megszólalását jelenti. A forduló terjedelmét tekintve változatos: lehet egyetlen szó, de lehet egészen hosszú fejtegetés is. |
|
A kommunikáció egyik nem nyelvi jele. A szem, a nézés által közvetített érzelmek, amelyeknek jelentésük van a kommunikációban. |
|
A kommunikáció egyik nem nyelvi jele. A kommunikációban résztvevők közötti távolság, amely üzent értékű lehet, utalhat a felek közötti viszonyra. |
|
A kommunikáció egyik nem nyelvi jele. A test, a végtagok mozgása, amely jelentéssel, üzenetértékkel bír a kommunikációban. |
|
A kommunikáció egyik nem nyelvi jele. A test helyzetének, tartásának üzenete a kommunikációban. |
|
Az az információ, amelyet az egyik résztvevő közöl a másikkal. |
|
Az írás és a beszéd. |
|
hallgató. Az a személy, akinek az adó címezi az üzenetet, aki befogadja azt a kommunikációban. |