Összefoglalás
Ebben a tananyagelemben a vezetékes távközlésben alkalmazott kábelek típusaival, szerkezeti elemeivel, felépítésével és gyártási eljárásaival ismerkedtünk meg.
A technológiai váltások eredményeképpen ma Magyarországon megtalálhatjuk a hagyományos fémvezetőjű kábeleket (szimmetrikus- és koaxiális kábelek) és a modern optikai kábeleket is. Ebben a tananyagegységben ezen három fő típus jellemzőivel foglalkoztunk.
A vezető anyaga szerint megkülönböztetünk fémes vezetőjű (szimmetrikus- és koaxiális kábeleket) és optikai kábeleket.
A fémes vezetőjű kábelek két lényeges szerkezeti egységre bonthatók, kábellélekre és a köpenyszerkezetre. A kábellélek szerkezeti elemei: vezető, ér és különböző sodratelemek.
A szimmetrikus kábeleket a mai távközlő hálózatokban helyi- illetve körzethálózatok kiépítésénél használják.
Olyan területeken, ahol nincs kiépített alépítmény, vagy kevés előfizető van (pl. falvakban) az önhordó légkábelt alkalmazzák.
A koaxiális kábelek belső vezetőből, dielektrikumból (szigetelőanyagból), külső vezetőből (árnyékolásból), valamint kábelköpenyből épülnek fel. Kábeltelevíziós célokra 75 Ω-os hullámimpedanciájú koaxiális kábeleket használnak.
Különleges kialakítású kábelekkel is foglakoztunk:
- sziámi kábel;
- tápvonal;
- sugárzó kábel.
A mai távközlési rendszerek nagy távolságokra már szinte kivétel nélkül optikai kábeleket alkalmaznak, a fémvezetőjű kábelek fokozatosan kiszorulnak.
Az optikai távközlő kábelek főbb típusai:
1. Föld alatti kábelek (földkábelek):
- Behúzókábelek;
- Páncélos kábelek.
2. Légkábelek:
- Nem önhordó;
- Önhordó.
A 4. részben az épületen belüli illetve egymáshoz közel álló épületek közötti információátvitel leggyakrabban alkalmazott kábeleinek típusait és jellemzőit tárgyaltuk.
Az utolsó rész a leggyakoribb kábelgyártási eljárásokat, ezeken belül az egyes szerkezeti elemek előállítási módjait ismertette. A kábelgyártásnál általános elv, hogy törekednek a munkadarab átfutás közbeni megmunkálására, ezt gyártósorok alkalmazásával oldják meg.