Ez a könyvek legfontosabb része, alapja.

A könyv egyes fejezeteinek értelmi tagolását, szerkezetének áttekinthetőségét címek, ill. címrendszerek kialakításával érjük el.

A címrendszerről már ejtettünk szót. A könyv esetében a címrendszer olyan eszköz, amely megkönnyíti - megfelelő tipográfia alkalmazása esetén - a könyv szövegében való tájékozódást.

A címek tipográfiáját az egész könyvre kiterjedően már a könyv megtervezésekor ki alakítani, és következetesen végig alkalmazni. A könyv szimmetrikus vagy aszimmetrikus tengelye a címek elhelyezésében nyilvánul meg a legszembetűnőbben.

Több soros, nagybetűs címek kialakításánál különös figyelmet kell fordítani a sorok törésére és a betűk közötti térközök egyenlő kialakítására (egalizálás).

A könyv ma a leghagyományosabb műfaj. Ezért itt említjük meg a lipcsei hármas soresési szabályt, hiszen alkalmazása is a könyvkultúrához kötődik. Ettől függetlenül érvényes lehet más kiadványokra is, eltekintve attól az esettől, mikor szándékosan térünk el tőle, például akcidens szedésben formára törünk egy-egy címsort.

A lipcsei hármas soresési szabály négy alapesete:

 

62. ábra
A szabály lényege:
a címsorok ne nőjenek illetve fogyjanak fokozatosan, hanem alkossanak a szemünk számára is megnyugtató ritmust.

 

Tudományos és műszaki, valamint ismeretterjesztő könyvekben gyakran fordulnak elő az ún. mandzsettacímek, átláthatóvá teszik a könyv szerkezetét, megkönnyítik egy-egy téma keresését.

Az alábbi ábrán láthatunk egy mandzsettacímet:

63. ábra

 

Megjegyzendő, hogy a mandzsettacím fölé eresztett bekezdő sor - bár találkozhatunk vele többször manapság - nemhogy nem előírás, többnyire nem is szerencsés. Ebben az esetben még eklektikusabbá teszi a tipográfiát a behúzás egyidejű alkalmazása.

A szélszedések (marginálisok) az oldalon bizonyos szövegrészekre utalnak és, hasonlóan a mandzsettacímekhez, megkönnyítik megtalálásukat. A marginálisok könyvekben címként is alkalmazhatók a szokásos alcímek helyett. Ez esetben szedhetjük a szövegbetű félkövérjéből esetleg kisebb vagy nagyobb fokozatából.

Erre a 64-es ábrán látunk példát:

64. ábra

 

Gyakori megoldásként képszöveg kerül a marginális helyére. Kicsit a szerepe is megváltozott, ahogy a könyvek layoutjában is egyre nagyobb szerepet kapott a modulhálós tervezés.

A lábjegyzetek a szöveg egy részének külön magyarázatát szolgálják.

A lábjegyzetet a szövegbetűnél egy vagy két betűfokozattal kisebből kell szedni, azok ritkítását, ha igényesek akarunk lenni, összehangoljuk a kenyérszövegünk szürke foltjával.

A lábjegyzet behúzásának mértéke meg kell, egyezzen az alapszedés behúzásának mértékével.

A lábjegyzetszámokat vagy jegyzetcsillagokat hátul vonalba kell állítani, köztük és a vonatkozó jegyzetszöveg között azonos beosztást kell alkalmazni.

A lábjegyzetet a szedéstükrön belül kell tartani.

Az alábbi ábrán a lábjegyzet helyes alkalmazását látjuk, más szempontból viszont intő példa a kép. A hatalmas szóközöket hasonló esetben kézzel kell kiigazítani, továbbá láthatjuk, hogy bár nem tilos, de mennyire szerencsétlen az angolszász stílusú hosszú kvirtminusz alkalmazása magyar szövegben - a nálunk kötelező szóközök miatt.

65. ábra

 

Az élőfej általában műszaki és tudományos könyvekben útmutató szerepet tölt be, lexikonok esetében nélkülözhetetlen, hiszen arról tájékoztat, hol tartunk a szószedetben.

A szövegbetűtől min. egy sor válassza el. Az élőfej a szövegtől aláhúzással is elkülöníthető. A szedéstükör része, bár erre több kivételt is láthatunk régebbi kiadványok esetében.

Az oldalszám (pagina) minden könyv jellegű kiadvány szerves része. Gyakorlati szükségségén túl díszítőelemként is szolgál. Hagyományos elhelyezése az élőfej vonalában van, vagy alul, a külső margó vonalában, a szedéstükrön kívül, vagy középre zárva.

A képaláírásokat hagyományosan a szövegbetű két ponttal kisebb fokozatából szedték. Elhelyezésük ma szabadabb lett, a kép értelmezhető környezetében kell, hogy legyen, de akár a marginális helyére is kerülhet, mint azt említettük.