Ha egy átviteli csatornából a jel átjut egy másik független csatornába, akkor áthallásról beszélünk. Áthallás keletkezhet az átviteli út bármely részén, a berendezésekben vagy a vezetékek között.

 

Ebben a részben a szimmetrikus elrendezésű (sodrott érpárak) vezetékek közötti áthallás kialakulási módjait és ezen hatások kiegyenlítési lehetőségeit tárgyaljuk.

 

Koaxiális elrendezésű vezetékeknél az áthallás nem jöhet létre, a külső árnyékoló harisnya földre kötése megakadályozza a külső elektromágneses jelek zavaró hatását a belső éren átvitt információt hordozó villamos jelre.

Szimmetrikus elrendezésű vezetékeknél az áthallás létrejöhet galvanikus, kapacitív vagy induktív úton. A vezetékek és a közöttük lévő csatolások lineáris hálózatnak tekinthető, ezért az áthallott jel spektruma megegyezik a zavaró jel spektrumával. Ha a zavaró és a zavart csatorna frekvenciasávja és fekvése megegyezik, akkor érthető áthallásról beszélünk, ha nem, az áthallás érthetetlen.

Hangfrekvenciás áramkörök között az áthallás mindig érthető, mivel a zavart áramkörben a beszédfrekvencia sáveltolás vagy sávfordítás nélkül jelenik meg. Viszont általában érthetetlen az áthallás olyan vivőáramú rendszerek között, melyek a jelet különbözőképpen áttett frekvenciasávokban viszik át és melyekben az eredeti frekvenciasávba való visszahelyezés során az áthallott jel spektruma az eredetihez viszonyítva megfordul vagy eltolódik. Hasonló okokból érthetetlen az áthallás hangfrekvenciás és vivőáramú áramkörök között.

Az áthallás zavaró hatása annál nagyobb, minél nagyobb szinten jelenik meg a zavart áramkörben az áthallott jel. Az érthetetlen áthallás is lehet zavaró, de az érthető sokkal kevésbé tűrhető, mert elvonja a figyelmet, és a beszélgetés titkosságát is veszélyezteti. Ezért ugyanakkora zavaró hatást feltételezve, nagyobb mértékű érthetetlen áthallást engedhetünk meg, mint érthetőt.

 

A zavaró és az áthallott jel terjedési iránya szerint megkülönböztetünk közelvégi és távolvégi áthallást.

Közelvéginek nevezzük az áthallást, ha a zavart áramkörben az áthallott jel terjedési iránya a zavaró áramkörben átvitt hasznos jel terjedési irányával ellentétes. (7/a ábra)

Távolvégi az. áthallás, ha a két jel terjedési iránya megegyező (7/b ábra).

7. ábra
Közelvégi és távolvégi áthallás

 

Az elnevezések onnan származnak, hogy a közelvégi áthallást rendszerint az áramkörök olyan pontjai között észleljük, melyek egymáshoz földrajzilag is közel vannak, a távolvégi áthallás pedig általában egymástól földrajzilag is távol eső pontok között lép fel.

 

A szemléltető ábrákon az 1. a zavaró áramkör, melyben a jelet a G generátorral adjuk be, a 2. pedig a zavart áramkör, melyben a jelet a jelképesen hallgatónak feltüntetett vevőben észleljük. Z₁ és Z₂ az 1., illetve 2. áramkört lezáró impedanciák. Az áthallás vizsgálata során mindig feltételezzük, hogy ezek az áramkörök hullámimpedanciái, tehát visszaverődés (reflexió) az áthallási viszonyokat nem zavarja meg.