Ebben a tananyagelemben megismerkedtünk a távközlésben alkalmazott vezetékek viselkedésével, veszteségüket jellemző átviteli paramétereikkel. 

A fémvezetőjű vezetékek átviteli tulajdonságait egy, a veszteségüket jelképező RLC négypólussal modellezhetjük.

A vezetékek elsődleges paraméterei:

1. Hurokellenállás (R);
2. Induktivitás (L);
3. Kapacitás (C);
4. Átvezetés (G).

A vezetékek másodlagos paraméterei:

1. Hullámimpedancia (Z₀);
2. Terjedési állandó (γ).

 

A vezetékek lezárásánál illesztésre törekszünk (Z_t=Z₀), ekkor a vezetéken érkező energiát a vezetéket lezáró berendezés veszteség nélkül megkapja. A valóságban az illesztés többé-kevésbé pontatlan. Az illesztetlenség jellemzésére az egyszerű mérhetőség és a gyakorlat igényei szerint többféle módszer terjedt el.

1. Állóhullámarány;
2. Reflexiós tényező;
3. Reflexiós csillapítás;
4. Ütközési csillapítás.

A többcsatornás átvitel esetében a csatornák közötti áthallást sem hanyagolhatjuk el. Ez csak sodrott érpáraknál okoz gondot, koaxiális vezetékeknél az árnyékolással ez a probléma nem áll elő.

Az áthallás mértékének megadása kétféleképpen is történhet:

1. Áthallási csillapítással;
2. Áthallási védettséggel.

A kábelek áthallásának kiegyenlítésének két eljárása ismeretes:

1. Keresztezéses kiegyenlítés (Western) eljárás;
2. Kondenzátoros kiegyenlítéses (Siemens) eljárás.

Az utolsó rész az optikai szálak átviteli tulajdonságainak tárgyalásával foglalkozik.

Az optikai szálak átviteli jellemzői:

1. Csillapítás;
2. Diszperzió;
3. Levágási hullámhossz;
4. Egyéb száljellemzők (mikrohajlat, makrohajlat);
5. Gyártási pontatlanságokból eredő veszteségek.