A televíziós információ egyidejű kép- és hangátvitelt jelent. Mindkettőt egy-egy érzékszervünk segítségével fogjuk fel. Az átviteli követelmények érzékszerveink, érzékelésünk által megszabottak.

Sohasem törekszünk arra, hogy a képernyőn reprodukált kép hű legyen az eredeti képhez, a célkitűzés az, hogy az érzéklet (a látvány) legyen hű az eredetihez. Ehhez pedig - tapasztalatból tudjuk - elegendő a folytonos kép helyett apró részletekből álló képet, mozgó kép helyett állóképek sorozatát megjeleníteni a képernyőn.

Minden látvány különböző világosságú és színezettségű részletek összessége. A világosság és a színezettség - mint érzetjellemzők - reprodukálásának elvi lehetőségét, a látás tulajdonságait vizsgáló kísérletek mutatták meg. Ezek tapasztalatai alapján lehetett kidolgozni a részleteket:

• a látásnak megfelelő spektrális érzékenységű fényelektromos átalakító dolgozza fel a világosságtartalmat;
• a színezettségtartalmat megfelelően megválasztott három alapszín segítségével reprodukálhatjuk úgy, hogy az eredeti fényt alapszínű összetevőkre bontva, a fényelektromos átalakító az alapszínek mennyiségét dolgozza fel.

Minden esetben az eredeti fény mennyiségével arányos feszültség hordozza az információt, csak a spektrális érzékenység (a súlyozás) más és más.