Ebben az egységben bemutattuk a legfontosabb funkciókat megvalósító digitális áramköröket.

 

Az ezekkel kapcsolatos legfontosabb ismeretek a következők:

 

Regiszterek: adott bitszámú információ rövid idejű tárolására alkalmas eszközök.

Az információ beviteli és kiviteli módja alapján négy fő fajtáját különböztetjük meg (PP, PS, SP, SS).

Multiplexerek: több adatbemenettel (2, 4, 8, 16) és egy adatkimenettel rendelkező digitális áramkörök. Vannak címző bemeneteik, amelyekre adott bináris címek segítségével ki lehet választani, hogy melyik adatbemeneten lévő információ kerüljön át a kimenetre.

Demultiplexerek: egy adatbemenettel és több adatkimenettel (2, 4, 8, 16) rendelkező digitális áramkörök. Vannak címző bemeneteik, amelyekre adott bináris címek segítségével ki lehet választani, hogy melyik adatkimenetre kerüljön át az információ a bemenetről.

Aritmetikai áramkörök: a leggyakrabban előforduló különböző számolási műveleteket végzik el.

Összeadó áramkörök: a bemeneteikre kerülő két operandust bitenként összeadják, figyelembe véve az egyes helyiértékeken keletkező átvitelt is, és az eredményt a keletkezett átvitellel együtt megjelenítik a kimenetükön.

Kivonó áramkörök: a kivonás műveletét a kivonandó szám mínusz egyszeresének hozzáadásával végezik el.

Digitális komparátorok: ezek az áramkörök 2db, meghatározott bitszámú adatot hasonlítanak össze (A, B). Az összehasonlítás eredménye 3 féle lehet (A>B, A=B, A<B). Az eredmény kijelzésére 3 kimenetük van és az eredménytől függően valamelyiken 1-es szint jelenik meg.

Számlálók: ezek az áramkörök kapuáramkörökből és tárolókból felépülő szekvenciális hálózatok. Elsősorban arra alkalmasak, hogy a bemenetükre érkező impulzusokat megszámolják, és az eredményt valamilyen bináris kódrendszer szerint megjelenítik a kimeneteiken. A kimenetek száma megszabja a kijelezhető eredmény maximális értékét.

Ütemdiagram: megmutatja az órajel időbeli változását és azt, hogy ennek hatására hogyan módosulnak az egyes kimenetek állapotai.

Állapotdiagram: azt mutatja meg számunkra, hogy az egyes órajelek hatására milyen kódkombináció lesz a számláló kimenetén.

Aszinkron számlálók: működésüknek a legfontosabb közös sajátossága, hogy a benne lévő tárolók egymást billentik (dominóelv). A megszámlálandó impulzussorozat az 1. tároló órajel bemenetére kapcsolódik, majd az 1. tároló kimenete a 2. tároló órajel bemenetére stb.

Szinkron számlálók: a legfontosabb tulajdonságuk az, hogy a bennük lévő tárolók mindegyike egyszerre billen (órajellel szinkronban). A megszámlálandó impulzus sorozat mindegyik tároló órajel bemenetére rákerül.