Az egyenirányítók a bemenetükre adott váltakozó feszültséget egyenfeszültségé alakítják. A kimeneten megjelenő egyenfeszültség amplitúdója nem állandó, ezért ez felbontható egyen- és váltakozó feszültségű összetevőkre.

A váltakozó feszültségű összetevőt búgófeszültségnek nevezzük, amelynek amplitúdója és frekvenciája függ a használt egyenirányító kapcsolás fajtájától, a terhelő áramtól és az alkalmazott szűréstől. A búgófeszültség nem kívánatos összetevő, ezért minél inkább csökkenteni szükséges.

Az egyenirányító kapcsolások a bemeneti váltakozó feszültség hasznosítása szempontjából két csoportba sorolhatók: egyutas-, illetve kétutas egyenirányítók.