Attól függően, hogy milyen alépítményt alkalmaznak, hogy hova kell elhelyezni a kábelt, a kábelépítésnek különböző módjai vannak. A legegyszerűbb az elhelyezés járható alagútba, hiszen itt kézi erővel a kihúzott kábelt a szabványban előírt módon rögzíteni kell a falra, vagy a falakon elhelyezett polcokra. Ilyen a metróalagút, vagy egyes csatornarendszerek és a közműalagút.

A leggyakrabban azonban az erre a célra lefektetett védőcsövekbe történik a kábel behúzása.

A behúzás több módszerrel is történhet:

• behúzó szál segítségével kézi vagy gépi úton,
• befúvásos módszerrel, vagy
• beúsztatással.

16. ábra
Kábelbehúzás

A kábel behúzásához először egy behúzó szálat kell a védőcsőben elhelyezni, a csőnyílásba a szakasz teljes hosszában átfűzni. Ezt a műveletet régen egy méter hosszú, összekapcsolható farudak segítségével végezték, ezért a művelet neve berudalás. Ma már 150-250 méter hosszú, üvegszál erősítésű műanyag berudalót (behúzó szálat) tolnak át. Ennek a végére kötik a behúzó kötelet, melyet a berudaló visszahúzásával húznak be a csőnyílásba.

A kábeleket kábeldobokon tárolják és így történik a szállítása is. A behúzás során ezeket a dobokat egy tartószerkezetre helyezik rá, melyről a kábel könnyen letekerhető. A gond akkor van, amikor a behúzás több részletben történik. Két szakasz között az áthúzott kábeleket nyolcas alakban lefektetik, hogy ne tekeredjenek meg.

17. ábra
Kábelek lefektetése

A behúzás történhet kézi és gépi erővel. A kábelbehúzásnál a kábelvég megfogására behúzóharisnyát használnak. A behúzóharisnya egy méter hosszú, drótszálakból szőtt füles cső. A harisnyát hosszirányban összenyomva belső átmérője megnő, hossza lecsökken. Ilyen állapotban a kábelre rátolható. Ha a harisnyát hosszirányban meghúzzák, az a kábelre nagy erővel rászorul. A behúzóharisnya és a kötél közé sok esetben forgócsapot szerelnek, hogy a kábel a behúzás során ne csavarodjon meg.

18. ábra.
Behúzóharisnyák

Kézzel történő kábelbehúzásnál ügyelni kell a behúzás sebességére. Amennyiben a sebesség nagy és nem állandó, rövid időre megállítjuk a behúzást, előfordulhat, hogy a súrlódás miatt felmelegedő kábel beleolvad a védőcsőbe. A behúzást megkönnyíti, ha a behúzandó kábel mellé kenőfilmet is adagolnak. Gépi, csörlős behúzás esetén egyszerűbb a feladat, hiszen a húzóerő és a behúzási sebesség is beállítható.

19. ábra.
Rásegítő tolócsörlő

Egy csőbe egyszerre több kábel is behúzható, de az összes kábel átmérője nem lehet nagyobb mint a cső belső átmérőjének 80%-a, és a különbség legalább 10 mm. Már meglévő kábel mellé nem szabad újabb kábelt behúzni, mert könnyen megszorulhat a kábel, elszakítva ezzel a már meglévő összeköttetést. Mivel nem csak egyenes, vízszintes csőszakaszban kell a kábelt behúzni, hanem lejtős, emelkedő csőhálózatba, íves szakaszokba, valamint aknákon, szekrényeken keresztül, ezért vigyázni kell, hogy az oldalirányban fellépő erőhatások nehogy kárt tegyenek a kábelekben.

Nagyon kedvelt módszer a befúvással történő kábelbehúzás. A csőbe illeszkedő dugattyút - melyhez a behúzandó kábelt erősítik - egy nagynyomású kompresszor levegőjével átfújják. A dugattyúhoz forgócsapot, ahhoz kábelbehúzó harisnyát erősítenek, melyhez a kábelvéget rögzítik. A dugattyúban elhelyezhetnek egy húzóerőmérőt vagy egy helyzet-meghatározó adóberendezést is, mely elakadás esetén jelzi a kábel végét. A behúzás könnyítésére a csőbe folyékony síkosító anyagot töltenek. A csővéget a szelepes tömítéssel lezárják, majd a kompresszorból a sűrített levegőt rákapcsolják. A sűrített levegő, mint egy rugalmas légoszlop tolja előre a dugattyút, és az behúzza a rákapcsolt kábelt. Előfordulhat, hogy hosszabb szakaszokon olyan nagy nyomásra lenne szükség a behúzáshoz, hogy meghaladná a maximális megengedett értéket. Ebben az esetben - valahol megcsapolva a védőcsövet - kompresszoros rásegítést alkalmaznak.

20. ábra.
Dugattyú

Létezik már olyan behúzófej, mely egy tömlőn keresztül kapott sűrített levegővel hajtja magát. Erre kötve a kábelt történik a behúzás.

A legnagyobb távolságot a beúsztatásos módszerrel lehet elérni. Az elv nagyon egyszerű, vizet áramoltatva a védőcsőben a kábelt magával ragadva egyszerűen beúszik a helyére. A probléma csak a vízzel van. Azon kívül, hogy drága megoldás, a vizet a behúzást követően ki kell fújni a csőből, illetve ki kell szivattyúzni az aknából.

Ez utóbbi elv alkalmazható levegőre is: egy kompresszorból nagynyomású levegőt fújnak a csőbe, a gyorsan áramló levegő a kábelt felemeli, magával ragadva behúzza. Mindkét módszernél a behúzási szakasz növelése érdekében sűrített levegős tolócsörlővel is rásegítenek.

21. ábra.
Kábelépítés csatornába

Szennyvíz csatornába is lehet már kábelt behúzni. Szabvány szerint ezek a csövek 110-240 mm átmérőjűek. Hogy ne akadjon meg a kábelben semmi, ezért a felső részére oda kell erősíteni a kábelt. Ezt mini robotokkal végzik el, melyek végighaladva a csőben - a behúzást követően - a kábelt függesztő csapokkal felszereli.

22. ábra.
Kábelszerelő robot csatornarendszerhez