Az egyes tároló típusoknak más-más a működési elvük. Ezek közül a legfontosabbak  a mágneses elven működő tárak, a félvezetőkből felépülő tárak  és az optikai elven működő tárak.

Mágneses elven működő tárak:

Az információ (bitek) rögzítése a hordozóanyag mágnesezhetőségén alapul. Ilyenek a ferritgyűrűs tárak, a mágnesszalagos tárak, a winchesterek és a flopilemezek. Nagy előnyük, hogy az információt sokáig megőrzik, viszont a mágneses hatásoktól óvni kell őket. Nagy kapacitású háttértárakként használjuk. Elérési idejük nagy.

Félvezetőkből felépülő tárak:

Az információ rögzítése ún. elemi tároló cellákban történik (flip-flop-okban). Egy cella egy bitnyi információ rögzítésére alkalmas. Gyártástechnológiájuk alapján további két fajtájuk létezik: a bipoláris és a MOS technológiával készített. Tulajdonképpen az ezekből felépülő, nagyobb kapacitású tárakat nevezzük memóriáknak. Előnyük a nagy gyorsaság és a bővíthetőség.

Optikai elven működő tárak:

Az információ eltárolása és kiolvasása lézersugárral történik. Íráskor az ép felületen kis méretű bemélyedéseket (ún. pit-eket) alakítanak ki, spirális pálya mentén. Olvasáskor a visszaverődő fény a kialakított bemélyedések miatt más-más fázisban (időkésleltetéssel) verődik vissza, és ebből lehet következtetni a tárolt információra.