Ha egy vezetékben vagy tekercsben a saját áramának erőssége változik, változik körülötte a fluxus, így feszültség indukálódik benne. Ez a jelenség az önindukció. 

Az önindukcióval keletkező feszültség nagyságát az  U_i = L^.∆I/∆t 

képlet segítségével határozhatjuk meg, ahol

U_i az indukálódott feszültség (V)

L a tekercs (vezeték) önindukciós tényezője (másképpen: induktivitása,

mértékegysége: H (henry), (1H=1Ωs)

ΔI a tekercsben (vezetékben) az áram változása (A)

Δt az az idő, amely alatt a tekercsben (vezetékben) az áram ΔI-vel megváltozott (s)

ΔI/Δt  áramváltozási sebesség 

Induktivitás jelentése: Egységnyi áramváltozási sebesség hatására mekkora feszültség indukálódik egy rendszerben. Induktivitása minden vezetéknek, vezetékdarabnak, sőt minden vezetőanyagnak van. Az induktivitás az ellenállás és a kondenzátor után a harmadik passzív áramköri elem. Nagy önindukciós tényezővel rendelkeznek a nagy menetszámú vasmagos tekercsek.

Kiegészítő anyag: Valóságos tekercsek