Az aktív elemek közül hármat fogunk tárgyalni ebben a részben:

• az optikai adókat, melyek az elektromos jelet képesek optikaivá alakítani,
• az optikai vevőket, melyek az optikai jel elektromossá történő visszaalakításáért felelősek, valamint
• az optikai erősítőket, melyek képesek az optikai jel szintjét erősíteni.

A fotoemisszió elvét használják ki a fényforrások. Az átviteltechnikában használatos eszközök speciálisak, számos követelménynek kell, hogy eleget tegyenek:

• illeszkedjen az átviteli közeg (jelenleg kvarcüvegszál) tulajdonságaihoz, az emittált hullámhossz egyezzék meg valamely átviteli ablakéval,
• az emittált teljesítmény minél nagyobb hányadát lehessen az optikai szálba becsatolni,
• az anyagi diszperzió csökkentése érdekében az emittált spektrum legyen keskeny,
• nagy átviteli sebesség megvalósíthatósága,
• szobahőmérsékleten folyamatos működésre legyen alkalmas,
• nagy tömegben gyártható legyen, mely természetesen az árát is csökkenti.

Az optikai vevők esetén a belépő fotonok hatására elektronok keletkeznek, melyek vándorolnak. Ez azt jelenti, hogy ezekben az eszközökben a fény hatására áram fog folyni. Ahhoz, hogy ezek a detektorok minél jobban működni tudjanak, szintén néhány követelménynek kell eleget tenniük:

• minél érzékenyebb legyenek, azaz minél kisebb szintű jelet legyenek képesek detektálni,
• kis zajúak legyenek, hogy a kapott elektromos jel könnyen dekódolható legyen,
• gyors válaszidő szükséges, hogy az információt detektálni tudjuk,
• hasonlóan az adókhoz itt is követelmény az elérhető ár és a reprodukálhatóság.