A számítógépházban rengeteg hő termelődik. Az ATX rendszerű számítógépeknél a ventilátorok elhelyezése olyan, hogy a tápegység ventilátora befújja a hűvös levegőt a számítógépházba, ami aztán felmelegedve a különböző szellőzőrácsokon keresztül távozik. Az áramlást nagyobb teljesítményű gépek esetén a házhoz csatolt ventilátorokkal segítjük, esetleg hűtőkártya beépítésével. Ám a levegőáramlás folyamatosan port, egyéb szennyeződést juttat a gépházba. A számítógép elhelyezése is befolyásolja a bejutó kosz mennyiségét, minél alacsonyabbra helyezzük, annál több piszok kerül a gépbe. Ráadásul elég változatos anyagok formájában: hajszálak, kisebb szemétdarabkák mellett bekerülhetnek rovarok, vagy egyéb tárgyak is.

90.  ábra Meglepő dolgok kerülnek be a számítógépbe olykor...

A gépházban ezek egy része aztán porcicákká áll össze. Ha nedvesség (elegendő a nagy páratartalmú levegő nedvessége is) éri, elektromos vezetővé válhat, ami rendellenes működéshez vezet. Ezért rendszeresen, de legalább félévente ki kell takarítani a számítógépet. Ehhez mindenekelőtt áramtalanítsuk az eszközt. Hogy kellemetlen meglepetés ne érjen bennünket, a hálózati csatlakozás megszüntetése után (azaz húzzuk ki a konnektorból a hálózati feszültség vezetékét) a bekapcsoló gombot nyomjuk meg. Ezzel egyrészt ellenőrizzük, hogy ténylegesen áramtalanítottuk-e az eszközt, másrészt kisütjük a tápegység kondenzátoraiban tárolt töltést - ha a tápegységet is szerelnünk kell, jól jöhet ez a mozdulat.

A számítógépház (csatolókártyák felőli) oldallapjának eltávolítása után a por nagy részét egy megfelelő távolságban tartott, enyhe szívást (depressziót) végző porszívóval eltávolíthatjuk. Erre rendszeresen karban tartott gépek esetén általában nincs is szükség. A maradékot porecsettel szedjük össze.

Ám mindig vannak olyan rejtett zugok, ahol megbújik a por, a kosz. Ezek kifújására sűrített levegős palackot használhatunk. Azonban ügyeljünk rá, hogy ne a ventilátorok felé irányítsuk a port, hisz azok szerkezete (különösen a csúszócsapágyas, egyszerűbb típusoké) ettől károsodik, a szerkezetbe került por felgyorsítja kopásukat. A kifújt por ráadásul egészségünkre is ártalmas lehet, s a karbantartott gép környezetét is szennyezi.

91.  ábra A por eltömítheti a hűtőbordák közötti réseket, lerakódik minden alkatrészre

Ezután szemrevételezéssel állapítsuk meg, hogy a különböző hardveregységeken van-e valahol porlerakódás. E tekintetben a legveszélyeztetettebb helyek:

• a passzív hőátadásra alkalmazott hűtőbordák;
• rossz konstrukciójú házak esetén a memóriamodulok foglalatának környéke;
• maguk a ventilátorok;
• az aktív hűtésű eszközök hőátadó felületei (a hűtőbordák közé, valamint a hűtőborda és a ventilátora közé előszeretettel eszi be magát minden szennyeződés).

Ezeket a helyeket is tisztítsuk meg!

Az aktív hűtésű eszközök elszennyeződése esetén szükség lehet a rajta található ventilátor leszerelésére, s az egység szétszedett állapotban való kitisztítására. Ha ez csatolókártyán megvalósított eszköz (pl.: videokártya), akkor mindenképpen először a csatolókártyát távolítsuk el a rendszerből, s csak azután bontsuk meg a hűtést. Ez már csak a szűkös hely és az eszköz beszerelési iránya miatt is indokolt.

Ám a mikroprocesszor hűtőventilátorát nem minden esetben könnyű eltávolítani, néha nem is lehet - pedig a ma divatos, lemezes szerkezetű bordázatok akár teljesen el is tudnak tömődni a kosztól. Kétségbeesésünkben a teljes hűtőegységet is leszerelhetjük, ám ez esetben a tisztítás után feltétlenül gondoskodni kell a hőátadást a mikroprocesszor és a hűtőborda között segítő hűtőpaszta pótlásáról!

92.  ábra Hűtőpasztát kell elhelyezni (pótolni) megbontás után

Ha egy gép ennyire szennyezett, lessünk be a tápegységbe is. Mint említettük, ezen keresztül áramlik be a levegő (az AT gépek esetén kifelé szív a tápegység ventilátora), s bár a tápegységeket úgy tervezik, hogy a legkisebb legyen a légellenállásuk, mégis igen sok piszkot képesek magukba zárni. S mivel itt nagyfeszültségű áramköri elemek is vannak, könnyebben előfordul, hogy a kosz átvezetést, ritkán zárlatot okoz. Ha ennek veszélyét észleljük, kénytelenek vagyunk a tápegységet kiszerelése (az elektromos csatlakozások megszüntetése, majd a csavarok eltávolítása) után azt is megbontani, kitakarítani. (S végül persze megfelelően visszaépíteni a készülékbe.) Ha rendszeresen indokolt a tápegység tisztítása, akkor:

• vagy a számítógép helyén célszerű változtatni, hogy kevesebb szennyeződés érje;
• vagy porvédelmi eszközt kell felszerelni (ám ez minden esetben csökkenti az átáramló levegő mennyiségét);
• de meg kell gondolni, nem a tápegység túlterhelése okozza-e a gondot: ugyanis a tápegység hűtőventilátorának fordulatszáma szabályozott, s csak nagy terhelés esetén szív sok levegőt (s persze sok koszt).

Neuralgikus (érzékeny) pont a különböző hűtőventilátorok zajszintje, melynek megnövekedése a kopás miatt következik be. Ez ellen leginkább cserével védekezhetünk. Esetleg a csapágy műszerolajjal való kenése is ideiglenes megoldás lehet. Ehhez távolítsuk el a védő fedelet a csapágyról (ez sok esetben csak egy öntapadós matrica), s egyetlen csepp finom varrógépolajat cseppentsünk a szerkezetbe. Enyhén mozgassuk meg, majd többször forgassuk körbe a ventilátor lapátot az összeszerelés előtt. A matricát, illetve a porvédő sapkát mindenképpen pontosan rögzítsük vissza, ellenkező esetben többet ártottunk, mint használtunk a szerkezet olajozásával!

Egy alapos takarítás után a számítógépház összeszerelése előtt mindenképpen ellenőrizzük:

• az egyes mechanikai elemek megfelelő rögzítettségét;
• az áramköri lapok (csatolókártyák, RAM modulok, stb.) csatlakozását;
• az elektromos vezetékek helyes és stabil csatlakozását;
• a vezetékek megfelelő elhelyezkedését (hőleadó felületektől, ventilátoroktól való kellő távolságát).

Az oldalfal visszaszerelése előtt csatlakoztassuk a leválasztott perifériákat, a hálózati feszültséget, s próbaüzemmel, a készülék bekapcsolásával győződjünk meg az üzemszerű működésről.

A számítógépház, s az egyes perifériák külső felületeit puha, száraz, vagy enyhén nedves ruhával áttörölgetve tisztíthatjuk. Használjunk az adott célhoz rendelt tisztító folyadékot.