A számolás ősi mesterség, melynek megkönnyítésére minden történelmi korban megpróbáltak különféle segédeszközöket készíteni. Mi ezzel itt részletesen nem foglalkozunk, bár meghökkentő érdekességekre lelhetnénk: Tudjon meg a témáról többet!

A számolási igényeket alapvetően két tény fejlesztette: új matematikai eszközök bevezetése (pl.: Newton „feltalálta" a differenciál- és integrálszámítást), valamint a háborúk. Utóbbinál a lövészet gépesítése, a pontos célzás adott sok számolási feladatot. A II. Világháború egyik fontos számítási problémáját a szövetséges haderő számára a németek „Enigma" nevű titkosítási módszerének, üzeneteinek visszafejtése jelentette. Az „Enigma-gépek" 1943-ban még elektromechanikus működésűek voltak: mechanikai elemek (fogaskerekek, fogaslécek, szakaszos hajtások) egymáshoz való viszonya határozta meg a számítás menetét, eredményét. Ennek kapcsán Alan Turing matematikus megfogalmazott olyan alapelveket, melyek a mai számítógépek programozásában is érvényesülnek. Tudjon meg a témáról többet!

Ugyanekkor a tengeren túl is folytak kísérletek. Röviddel a II. Világháború után az elektronika fejlődése már lehetővé tette, hogy sokkal gyorsabb, megbízhatóbb számítási eszközök jöjjenek létre: az elektronikus számítógépek. Az első ilyen eszközök az USA-ban készültek. Ilyen volt 1946-ban az ENIAC, 1949-ben az EDVAC, s 1950-ben az UNIVAC. Ezek már programozható, teljesen elektronikus, és - ami a legnagyobb újdonságuk volt - digitális számítógépek voltak. Kialakításukban jelentős szerepe volt az 1903-ban Budapesten született Neumann Jánosnak. Munkásságának máig ható következményeit foglalta össze „A számológép és az agy" című könyvében.

Röviden felsorolva az általa kialakított elveket (Neumann-elvek):

• teljesen elektronikus működés;
• kettes számrendszer használata;
• soros utasítás feldolgozás;
• belső program- és adattárolás (operatív tár);
• külső adatrögzítés (háttértár) alkalmazása.

Részletesen: Tudjon meg a témáról többet!