Az első számítógépekben (I. generáció) a vezérlő áramköri elem az elektroncső volt. Egy fejszámoló művészt is lepipáló gyorsasággal, másodpercenként akár 5000 összeadást, vagy 300 szorzást is el tudott végezni. Már ha sikerült működésre bírni, s a megfelelő adatokkal, programmal ellátni. Az adatbevitel eszköze eleinte a lyukkártya (ezt előzőleg is már nagy gyakorlattal alkalmazták szövőgépekben, de még kintornákban is), majd a több adatot tároló, gyorsabban kezelhető lyukszalag. S az eredményeket is hasonlóan kaphatta vissza a mérnökökből álló szakértő kezelő személyzet: rendszerint lyukszalagon. Operatív tárként mágnesdobos egységek szolgáltak. A programozás eszközrendszere is első sorban papíralapú: matematikusok spekulatív módon, papíron készítették el a gépi kódok segítségével a teljes programot, melyet aztán „lelyukasztottak", s így tápláltak a gépbe.

1.  ábra Lyukkártya

Elektroncsöves számítógépet az akkori hidegháborús korszaknak megfelelő versenyben a Szovjetunióban is építettek: URAL néven több sorozat is készült.