A kódátalakító áramkörök viszonylag bonyolult felépítésű kombinációs hálózatok (sok bemenettel és sok kimenettel). Ezért működésük megismeréséhez, tervezésükhöz és megvalósításukhoz sok új ismeretre van szükség.

Kódolás: Két szimbólumrendszer (kódrendszer) egymáshoz rendelése. Dekódolás: A kódolással ellentétes műveletet (visszaalakítást) nevezzük így.

Az egyes kódrendszerek jellemzői:

• Hexadecimális: a megfelelő decimális számot a 16-os számrendszerbeli megfelelőjével jelöli. 
• Bináris: az adott decimális számot kettes számrendszerbeli megfelelőjével jelöli.
• BCD: a decimális számok minden számjegyét egy 4 bites bináris számmá alakítja át (pl.: 25_D=0010 0101_BCD).
• EXCESS 3: az adott decimális számjegynél 3-mal nagyobb decimális számjegy kettes számrendszerbeli alakja.
• GRAY: ebben két szomszédos kódszó csak egyetlen bitben különbözik.
• Johnson: 0-ról indul és minden léptetésre egy 1-es belép, majd ha mind 1-es, akkor minden léptetésre egy 1-es kilép és helyette 0 lép be.
• Hamming: a bináris kódrendszer kódszavai kiegészítve 3 db redundanciát növelő bittel, ezzel lehetőség van a hiba kijavítására.

Redundancia: A kódrendszer kódszavai minimum hány bitben térnek el egymástól.

Kódátalakítók: Ezek olyan kombinációs hálózatok, amelyek bemenetére egy adott kódrendszer kódszavai kerülnek, kimenetén pedig egy másik kódrendszer kódszavai jönnek létre.

Ilyen kódátalakítókat a kombinációs hálózatok tervezési módszereivel viszonylag egyszerűen előállíthatunk. Az átalakítandó kódszó bitjei a kombinációs hálózat bemenő jelei (A, B, C, D), az új kódszó bitjei pedig a kombinációs hálózat kimenő jelei (F1, F2, F3, F4) lesznek.

A megvalósítás során annyi logikai függvényt kell felírni ahány kimenete lesz az áramkörnek, majd minden függvényt egyszerűsíteni kell és az előírt kapuáramkörökkel (vagy a legegyszerűbb megvalósítást adó logikai rendszerrel) el kell készíteni.