Minden adat lehetséges értelmezését az határozza meg, hogy mely fogalomhoz tartozik, értéke pedig az adat pillanatnyi állapotát. Az adatnak tehát az aktuális értékén túl kell lennie egy értelmezésének is.

Egy kijelentésben (pl. „a matekjegyem hármas") minden értékről világosnak kell lenni, hogy éppen minek (matekjegyem) a pillanatnyi értékéről (3) van szó. Tehát a lehetséges értékeket (itt előre ismertek:1, 2, 3, 4, 5) elnevezzük egy összefoglaló névvel (legyen matek_jegy), azaz névvel ellátott fogalomhoz soroljuk azokat. Tetszőleges kijelentésben (pl. matek_jegy=3, matek_jegy<2) pedig a névvel azonosított fogalommal annak a pillanatnyi értékére hivatkozunk, amikor azt éppen egy másik értékkel hasonlítjuk össze. Például az én matekjegyemre igaz lesz a matekjegy=3 feltétel, de az övére nem, ha mondjuk az övé kettes.

Amikor 10 diák matekjegyéről lehet szó, akkor egy rögzített sorrendhez tartozó számsort érdemes matekjegy névvel azonosítani, de akkor a matekjegy első vagy tizedik helyén álló értékre - két különböző diák matekjegyére - pontosabban kell hivatkozni: például matekjegy1, matekjegy10 névvel lehetne, de ez még elég gyarló.

Amikor három osztály 10-10 diákjának jegyét tartjuk három számsorban egymás alatt, akkor számtáblázatba foglalt adatokról beszélünk, melyben a sor és az oszlop pontos sorszáma súlyos jelentéssel bír (hányadik osztály, hányadik diákjának a jegye). A matekjegy itt szintén összetett adatot takar, és a konkrét adatokat matekjegy11, ... matekjegy310 névvel kellene legalább megragadni. Kezelhető formája a dolognak, ha a sorra majd az oszlopra való hivatkozást önállóan és számként ragadjuk meg. Pl. matekjegy(2,4) jelentése: a 2. osztály 4. diákjának matekjegye; vagy az előző esetben matekjegy(3) a 3. diák jegye. (Akárcsak a programozásban: a kétdimenziós tömb vagy a vektor elemére.) Ahol értelmezhető a félsoremelés (a matematikában szerencsére igen), alsó indexben tesszük ezt meg (pl. matekjegy_2,4 vagy matekjegy₃).

Tekintsük az alábbi M 3x4-es számtáblázatot!

Sejthetjük, hogy a számtáblázat típusát „sorok száma x oszlopok száma" kifejezéssel adjuk meg. A szóban forgó táblázatnak ezért már a típusából tudjuk, hogy három sora és négy oszlopa van, tehát 12 értéket tartalmaz. A 12 értékre pedig beszédes és pontos névvel fogunk hivatkozni, ha m_ij-vel nevezzük el azokat, miután a táblázatot M névvel nevezzük. Vegyük észre, hogy az i lehetséges értékei: 1, 2, 3; a j lehetséges értékei: 1, 2, 3, 4.

Ha meg kellene válaszolni, menyi az m₃₂ értéke, akkor az M táblázat 3. sorának és 2. oszlopának cellájában található konkrét értékkel válaszolnánk, vagyis 3-mal. Vigyázzunk, ha az a kérdés, hogy mely elemek értéke egyenlő 7-tel, akkor az elem azonosítójával válaszolunk, azaz m₃₁-gyel.

Fontos ismernünk az ismeretlen érték fogalmát (szerencsétlen angol elnevezéssel: null-érték). Jelen számtáblázatban az m₂₃-as elem értéke ismeretlen, azaz határozatlan, egyszerűen: nem kitöltött. Az ilyen érték gusztustalanul viselkedik a feldolgozás során (ui. az egész kifejezést határozatlanná teszi), ezért a konkrét adattárolás esetén erre különös tekintettel kell lenni - minden szaktárgyban foglalkozunk majd vele.

Ha egy rögzített sor tetszőleges elemére kell hivatkoznunk, akkor az oszlop indexe formális marad (pl. m_3j a 3. sor tetszőleges eleme), vagy fordítva: egy rögzített oszlop bármely eleme formális sorindex és fix oszlopindex megadásával történik (pl. m_i3 a 3. oszlop tetszőleges eleme).

Lássuk az M számtáblázat azon m_ij  elemeit, melyekre fennáll az i=j feltétel!

Az i és j lehetséges értékei csak három esetben elégítik ki a feltételt, tehát a kérdéses elemek: m_11, m_22, m_33.; ezek értékei pedig rendre: 1, 3, 9.

Amikor egy konkrét sor elemeit kívánjuk összegezni, a közismert szumma (∑) jel mögött megfogalmazva az elemeket, ezalatt a formális indexre történő szummázást értjük: a ∑ m_1j  értéke az adott M számtáblázatban m₁₁+m₁₂+m₁₃+m₁₄= 1+3+5+1= 10.

Végül értsük szó szerint a sorfolytonos vagy oszlopfolytonos haladás fogalmát egy mátrixban!

Nézzük az értékek sorfolytonosan történő kiolvasását a mátrixból:

1, 3, 5, 1, 0, 3, null, 4, 7, 6, 9, 9.

Illetve ugyanazok oszlop-folytonos felsorolását:

1, 0, 7, 3, 3, 6, 5, null, 9, 1, 4, 9.