A bemutatott modellek elvi alapmunkatervet ajánlanak. Ezek alapján számos továbbfejlesztett (specializált), fejlesztői csoportra szabott szoftverfejlesztési metódust vezettek be. A programozók habitusától, a végtermék funkciójától és a megrendelő közreműködési hajlandóságától függően az elvi modelleket átdolgozzák a gyors és hibamentes implementáció érdekében. Különösen a 1990-es évektől az internet elterjedése és a nagy tömegű szakemberképzés, az informatika előtérbe kerülése olyan új kihívásokat és lehetőségeket hozott, mint például:

• egy új fejlesztő gyors bekapcsolása a munkafolyamatba,
• területileg és időzónailag szétosztott fejlesztői és tesztelői csoport,
• nagy létszámú (például.>1000) fejlesztő és tesztelő csoport,
• párhuzamos szoftver verziók együttes fejlesztése,
• a szoftver prototípusának elkészítésére irreálisan rövid idő áll rendelkezésre,
• többnyelvű, több kultúrájú (más időszámítás) alkalmazások,
• Jól használható, előre elkészített, újrafelhasználható algoritmus és funkció gyűjtemények, szoftver keretrendszerek. 

Néhány szoftver életciklus megvalósítására alkalmazott újabb módszer:

• Rapid Application Development (RAD)
• Extreme Programming (XP)
• Unified Process (UP)
• Agilis szoftverfejlesztés (több metodológia együttese)