A sorközök megválasztásánál a döntő szempont az olvashatóság. Ha túl nagy, akkor a szemünk nem tud automatikusan a sor elejére állni, ezért azt meg kell keresni. Ha túl szűk, akkor a betűk felnyúló és lelógó szárai egymásba érnek, nem tudjuk eldönteni, melyik sort is olvassuk. A sorközök optimumát befolyásolja a választott betűtípus, de a betűnagyság 120-140 %-a közötti értékek többnyire megfelelőek.

Az esztétikailag legszebb, legharmonikusabb szedésforma az úgynevezett szoros szóközzel alakítható ki (lipcsei szabály). Harmados szóköz: a betűkép szerint számított törzsméret egyharmada. Szóközök esetében törekedni kell arra, hogy egy soron belül közel azonos nagyságú szóközök legyenek. Az egymás alatt és fölött elhelyezkedő sorok szóközeinek nagysága között ne legyen nagy különbség. Kerülni kell a csatornák kialakulását és a túl szoros szóközöket. A szóközök beosztását ezen túlmenően meghatározza az alkalmazott betűkép szélessége.

A ligatúra 2-3 egymás melletti betű összeépítése; bizonyos betűkombinációk ütközésének elkerülése céljából használatosak. Ma legtöbbször az f-ligatúrákat használjuk. Például: fi; fl; ff; ffi; ffl; oe; ae.

Írásos munkákban az iniciálé a mű, a fejezet vagy a bekezdés első betűje, amely általában nagyobb a szöveg többi karakterénél. Az iniciálé szó a latin initialis szóból származik, melynek jelentése elől álló, kezdet. Az iniciálék gyakran több sornyi magasak, a középkori kódexek és a korai nyomtatott könyvek fejezeteinek vagy bekezdéseinek élén figurákkal vagy jelenetekkel gazdagon díszítettek. Ne használjuk iniciálét, ha túl sok a cím, a bekezdés, mert zavarossá teszi az oldalt. Nem kell feltétlenül díszbetűt alkalmaznunk, megteszi a szövegbetű legalább kétszeres fokozata is. Sok esetben éppen azért használjuk, hogy az ömlesztett szöveget megtörjük. Ha a szövegbetű kétszeresénél nagyobb; akkor süllyesszük be.

Legfontosabb szabályok iniciálé készítésénél:

• Az iniciáléhoz tartozó szót kapcsoljuk össze a kiemelt kezdőbetűvel.
• Két-három betűs kezdőszónál ne használjuk az iniciálét.
• Ha az iniciálét dőlt betűből készítjük, utána akár normállal is folytathatjuk a szót; de álló iniciálé után soha ne folytassuk dőlttel!

A legáltalánosabban használt a süllyesztett iniciálé. Helyes használatának kritériumai:

• baloldalt a hasáb szélével optikailag álljon;
• alapvonala a süllyesztés utolsó sorának alapvonalával álljon;
• magassága érje el az első sor felnyúló szárainak vonalát;
• az alulról és jobbról határoló térközök optikailag egyenértékűek legyenek.

Szövegközi kiemelések

A kiemeléseket betűváltozatokkal érjük el!

A lehetséges kiemelések:

• dőlt
• Kiskapitális (személyneveknél az első betű verzál)
• félkövér, kövér (ilyenkor 1 ponttal vissza kell venni, egyébként optikailag sokkal nagyobbnak hat, zavarja az olvasást)

Szövegközi kiemelésként TILOS:

• aláhúzni (mert a lelógó szárakat átvágjuk);
• kapitálist alkalmazni (mert a sorközök kisebbnek hatnak, zavaró);
• ritkítani a szöveg kiemelendő részét, mint kiemelés (szétdobja a szöveget).

Sorzárás

A szedéseknél a kenyérszöveg lehet:

• tömbösre zárt
• tömbösre zárt, de kihajtott (a bekezdések utolsó sorai is teljes szedésszélességűek)
• balra zárt
• szabadsoros (balra zárt, de nincs a sorok végén elválasztás)
• jobbra zárt
• középre zárt