A mai távközlési rendszerek nagy távolságokra már szinte kivétel nélkül optikai kábeleket alkalmaznak, a fémvezetőjű kábelek fokozatosan kiszorulnak.

Melyek ezek az előnyök?

• Érzéketlen a külső zavarokkal és áthallásokkal szemben;
• A kis csillapítás, így optikai szálakon 100 km-es távolság is létrehozható;
• Kisebb szálátmérő, a kábelek súlya lecsökkent, könnyebb a kezelhetősége;
• Az alapanyag (kvarc) olcsó és korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre;
• Nagyobb átviteli kapacitás.

A fényvezetőknek hátrányai is vannak a hagyományos fémvezetőkkel szemben, bár ezek hosszú távon eltörpülnek az előnyökhöz képest:

• A fényvezetők kötése és csatlakoztatása különleges, nagy precizitású eszközöket kíván;
• A fényvezetős vonalszakaszok méréséhez drága műszerek szükségesek;
• Az építést és mérést végző szakemberektől magasabb fokú képzettséget igényel;
• Nagy gondot jelent sok esetben a régi technológiához történő illesztés, ami sokszor egy újabb berendezést kíván.

Az ptikai távközlő kábelek típusai:

Föld alatti kábelek (földkábelek):

• Behúzókábelek: előre kiépített alépítménybe kell őket behúzni, ez biztosítja a megfelelő védelmet a kábelek számára. Szerkezeti kialakításuk lehet pászmás, hornyolt vagy szalagkábel.
• Páncélos kábelek: közvetlenül is a földbe helyezhető, kiegészítő védelmekkel kell ellátni. Előnye a gyors, egyszerű kiépítés. Hátránya a kisebb hajlítási sugár, körülményesebb szerelés, javítás.

Légkábelek: gyorsabban kiépíthető és független a talajviszonyoktól (sziklás terepen, szakadék fölött is).

• Nem önhordó: már meglévő kábelre vagy kifeszített acélsodronyra építik ki.
• Önhordó: a nagy teherbírást biztosító elem be van építve a kábelbe.