Az NTSC kóder működését a 34. ábrán követhetjük végig. Az egyszerűsített, de jellegzetes tömbvázlat egy-egy fokozata a kódolási folyamat egy-egy részfeladatát oldja meg.

34. ábra

A jelforrástól kapott u_R, u_G, u_B színjelekből a mátrix áramkör előállítja az u_Y világosságjelet és az NTSC rendszernél használt u_I és u_Q összetett színkülönbségi jeleket.

Az aluláteresztő szűrők elvégzik a színkülönbségi jelek sávhatárolását: u_I jelre 1,5 MHz, u_Q jelre pedig 0,5 MHz a sávszükséglet.

A három jel (u_Y, u_I és u_Q) különböző sávszükséglete miatt a három ágban különböző a jelek átfutási ideje. A késleltető áramkörök biztosítják, hogy az eredő futási idők azonosak legyenek: az azonos képelemhez tartozó világosság- és színezettség-összetevők azonos időpontban érkezzenek.

A színsegédvivő oszcillátor a színszinkronjellel azonos fázisú jelet állít elő.

A fázistoló áramkörök biztosítják a modulátorok részére a megfelelő fázisú, I és Q irányú színsegédvivőket.

A két kiegyenlített modulátor előállítja a kvadratúramodulált jel két összetevőjét.

A kapuáramkör a burst idején nyit, és átenged néhány periódust a színsegédvivő oszcillátor jeléből.

A színsegédvivő oszcillátor alapjelet ad a vezérjel-generátornak, mert frekvenciaosztás biztosítja a pontos spektrumbeszövést.

A vezérjel-generátor indító- és kioltójelet ad a jelforrásnak, így biztosítja a kép bontása és összerakása közötti kényszerkapcsolatot. Szinkronjel-generátora vezérli a kapuáramkört: a sorszinkronjelek a megfelelő nyitási időpontot rögzítik, a képszinkronjelek (a kiegyenlítő- és képszinkronjelek idején) a néhány soros szüneteltetést biztosítják.

Az összegzőáramkör a kvadratúramodulált jel két összetevőjét összeadva előállítja a QAM jelet; ezt hozzáadja a világosságjelhez, tehát elvégzi a spektrumbeszövést. Mindehhez hozzáadja a színszinkronjelet, valamint a sor- és a képszinkonjeleket.