• objektum;

A valóság objektum-orientált modellezésének alapegysége. Az objektumot jellemzik a tulajdonságait meghatározó adatok (attribútumok) és a viselkedése, amelyet eljárások (metódusok) valósítanak meg.

• attribútum;

Az objektumok adatjellemzői.

• metódus;

Más néven eljárás, ez határozza meg, hogy egy objektum hogyan viselkedik.

• osztály;

Az ugyanolyan adatokkal jellemezhető, ugyanúgy viselkedő objektumokat egy csoportba, vagyis osztályba lehet sorolni. Az osztályozás jelentősége abban rejlik, hogy elegendő a jellemzőket egy helyen, az osztály definiálásakor (osztályszinten) megadni. Az osztály tehát egy a valóságos tárgy vagy fogalom absztrakciója, ami a számunkra fontos jellemzőit és képességeit írja le.

• öröklődés;

Objektum-orientált rendszerben az osztályok hierarchikus rendszert (szülő-gyermek viszony) alkotnak. Az öröklődés segítségével egy osztályból alosztályokat képezhetünk, ahol az így létrejövő új osztály örökli szülőosztálya (használatos még az ősosztály vagy szuperosztály elnevezés is) összes tulajdonságát.

Az egységbezárás azt mondja ki, hogy az adatokat és a rajtuk végezhető műveletekért felelős eljárásokat egy egységként kell kezelni. Minden eljárást úgy kell meghatározni, hogy az csak az objektum saját adataival végezhessen műveleteket. Ehhez szorosan kapcsolódik az adatrejtés, ami pedig azt mondja, hogy az objektumoknak el kell rejteni a külvilág felől az adataikat. Az adatokhoz mindig csak valamilyen ellenőrzött eljárás formájában lehessen hozzáférni.

A két fogalom jelentőségét együttesen lehet meghatározni. Ha az objektum zárt, és a külvilág felé rejtetett, akkor más programrész nem tudja elrontani az objektum belsejét, ill. fordítva is igaz, az objektum belsejében lévő hiba nem befolyásolja a többi programrész helyességét.

Egy ugyanolyan nevű eljárás különbözőképpen hajtódhat végre. Ez abból adódik, hogy egy osztályban és annak alosztályaiban különböző módon lehet definiálva a metódus, de még egy osztályon belül is előfordulhat ez, ha már mások a paraméterei.

Egy objektumon egy művelet olyan módon fog végrehajtódni, ami az adott objektumnak megfelelő.

A modellezés minden esetben absztrakciós (általánosító) és specializáló (részletező) feldolgozásból áll. Általánosításkor a bonyolult és összetett dolgok közül csak az adott probléma megoldásához nélkülözhetetlen jellemzőket ragadjuk ki; ezzel ellentétben részletezéskor a tárgyakat a számunkra szükséges tulajdonságaik alapján próbáljuk megkülönböztetni.