Ebben a fejezetben beszélünk az adatmodellben való gondolkodás kialakulásáról, tisztázzuk az adatbázis fogalmát az alapelemek definiálásával: melyek az egyed, a tulajdonság és a kapcsolat. Ezek segítségével megkülönböztetjük az adatmodellek fajtáit.

Az első adatbázis-kezelő rendszert az IBM vezette be IMS (Information Management System) néven 1969-ben. Ebben a rendszerben az adattárolás faszerkezetekre vezethető vissza. Az adatkezeléshez szabványosított eljáráskészletet nyújtott az IBM.

A CODASYL (Committee on Data Systems and Languages) 1971-ben újfajta adatbáziselvet tett közzé, a hálós szerkezeten alapuló adatszerkezetet. Nyilvánvaló hátránya, hogy a logikai kapcsolat megváltoztatása a tárolás átszervezését okozta. Viszont értékes újítást jelentett az adatdefiníciók elválasztása az adatkezeléstől nyelvi eszközeiben. Híres megvalósítás: IDMS (Integrated Database Management System).

Az említett gondok leküzdését szem előtt tartva vázolta fel 1971-72-ben E. F. Codd a relációs adatmodellt. A logikailag hasonló egyedeket táblázatokba foglalta, melyek kezelését a halmazelmélet műveleteire alapozta. Az adategyedek azonosítására és kikeresésére annak kiválasztott adatmezőit használta, és azokat kulcsnak nevezte el.

P. Chen 1976-ban továbbfejlesztette Codd modelljét, és bevezette az adategyedek közti tartós kapcsolatokat jellemző kulcsok definiálását (ERM: Entity Relationship Model).

{Stolnicki Gyula (SQL kézikönyv, ComputerBooks 1995.) nyomán}