Az elektronikus áramkörök ábrázolása szabványos rajzjelek segítségével, úgynevezett kapcsolási rajz segítségével történik. A kapcsolási rajz az áramkört megvalósító áramköri elemek rajzjeléből és azonosítójából (tervjeléből), valamint az ezeket összekötő huzalozásból és csomópontokból áll. A rajz elkészítésénél a hatályos szabványokat figyelembe kell venni, ez biztosítja a rajz egyértelmű értelmezhetőségét. Az áttekinthetőség, a könnyű kezelhetőség érdekében a körvonalrajzok előírásain kívül a szabvány még számos előírást tartalmaz a rajz elkészítésével kapcsolatban. Az alábbiakban néhány fontos, a kapcsolási rajzok elkészítésével kapcsolatos szabvány előírás található, melyek megismerése után a tananyag rajzai is remélhetőleg könnyebben értelmezhetők.

A rajzokat a rajzlapon úgy kell elhelyezni, hogy egyenletes kitöltésű („levegős") legyen, helyet hagyva feliratoknak és a szövegmezőknek. A rajzjeleket és az összekötő vonalakat vízszintesen és függőlegesen, kevés töréssel, keresztezéssel (esetleg rövid ferde szakaszokkal, speciális esetben ferde alkatrész elhelyezés) kell elhelyezni. Két párhuzamos vonal közt minimum 2 mm távolságnak kell lennie. Az elemek és részeik szétszórtan is ábrázolhatók (pl. relék érintkezői). A vezeték vonala megszakítható, másutt folytatásához nyíl betű szám kombinációs hivatkozás szükséges.

Minden megkülönböztetendő részlet minimum 0,8 mm-re legyen, a rajzjelek azonos méretben és vonalvastagsággal legyenek egy rajzon, méretük arányosan csökkenthető, de másolható legyen. A rajzjelek 90^o-ban elforgathatóak, tükrözhetőek (esetleg 45^o-ban is), de a sugárzó energia jelölése nem változhat a kerethez képest, továbbá funkció nem változhat. (Logikai elem nem forgatható, nem tükrözhető.)

A funkcionálisan összetartozó elemek, részek vékony pontvonallal körülhatárolva kiemelhetők. (Lehetőleg szabályos négyszög formában.)

Szöveges tájékoztatás lehetősége: műszaki adat, tervjel kombináció, áramkör megnevezése, vezetékek adatai, csatlakozók, magyarázatok.