Mindennapi életünk során sokféle adattal találkozunk, és talán észre sem vesszük, hogy az adatok rendelkeznek egy nagyon fontos tulajdonsággal: típusuk van. Amikor a 9-es, az 1234-es vagy a 3.14-es számokra gondolunk, természetesnek vesszük, hogy ezek számok, és leginkább számolni szoktunk velük. Ugyanakkor találkozunk olyan számokkal is, melyeket nem szoktunk számként értelmezni: ilyenek pl. a taj- szám, az adószám, a személyi szám. A számokat néha így látjuk leírva: TIZENEGY + ÖT, és gond nélkül elvégezzük az összeadást, az eredményt pedig leírjuk 16 vagy TIZENHAT formában. Számunkra magától értetődő, hogy az adatok felhasználása nemcsak jellegüktől, hanem az aktuális helyzettől is függ: a számokat néha azonosításra használjuk, a szavakkal pedig időnként számolunk.

A számítógép és a program számára azonban ez egyáltalán nem magától értetődő. A programnak, mielőtt egy adattal valamilyen műveletet végezne, tudnia kell, hogy az adatot minek tekintse: számnak vagy betűnek, egész számnak vagy nem egész számnak - ugyanis ettől függ, hogy az adatokkal milyen műveleteket végezhetünk el. Tehát nemcsak helyet kell foglalnunk adataink számára, hanem meg kell határoznunk azt is, hogy milyen típusúnak tekintjük őket. A különböző programozási nyelvek a kevés eltérés mellett nagyjából azonos vagy hasonló adattípusokat ismernek és kezelnek.

A továbbiakban néhány fontosabb adattípust ismertetünk.