Hatályos jogunk szerint nincs elvi különbség a között, hogy a károkozó és a károsult között szerződéses kapcsolat volt-e, és a károkozás ennek keretén belül történt-e. (Szerződésszegéssel okozott kárra példa, amikor romlott takarmányt szállít az eladó, és a vevő állatai elhullanak, míg szerződésen kívüli kár tipikus példája a közlekedési baleset.) Apróbb különbségekkel ugyan, de szerződésen kívüli károkozás szabályait kell alkalmazni a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére is.
 

A kártérítés tényállási elemei

A polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető feltétele van:

1. az, hogy a károkozás jogellenes legyen, hogy
2. a magatartás felróható legyen a károkozónak, és ezzel
3. okozati összefüggésben
4. kár következzen be. 

A jogellenességgel kapcsolatban megjegyzendő, hogy nem akkor jogellenes az adott károkozás, ha valamilyen jogszabály azt tiltja, hanem fordítva: vélelmezendő a károkozó magatartás jogellenessége, tehát a károkozó magatartás általában jogellenes, hacsak más jogszabály az adott károkozást jogszerűnek nem minősíti. 

Akkor felróható valakinek a magatartása, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A károkozó magatartásának megítélésénél tehát egyfajta elvárhatóságot használ a jog, aminek alapja a károkozóval tipikusan hasonló helyzetben lévőkkel szembeni társadalmi elvárás, vagy követelmény. 

Az okozati összefüggés jogi használatban szintén sajátos értelemmel bír: az összefüggés csak a tipikus okozatok esetében állapítható meg. Ez a kérdés hatalmas jelentőséggel bír azoknak az igényeknek az elbírálásában, amelyek alapjául például olyan bántalmazás vagy akár nem szándékos baleset szolgál, amelynek nem várt következményei (sérülések) lesznek, akár az élettan, akár azon kívüli események rendhagyó láncolatánál fogva. 

A kár bekövetkezte feltétlenül szükséges eleme a kártérítési felelősség megállapításának. Kár felmerültének hiányában nincs kártérítési felelősség sem. A kár bekövetkeztének megállapításához nem kell ún. ténylegesen felmerült kár, a kár ugyanis állhat akár elmaradt haszonból is. 

A kártérítési jogvita során speciális bizonyítási tehermegosztás érvényesül, a kárigények könnyebb érvényesíthetősége érdekében. A károsultnak azt kell csak bizonyítani, hogy kár érte, és hogy mekkora ennek összege, illetve az okozati összefüggést a károkozó magatartása és a kár között. 

A károkozót terheli annak bizonyítása, hogy magatartása nem volt jogellenes, vagy nem volt felróható (tehát hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható volt).

A kártérítés módja

A kártérítési kötelezettség azt jelenti, hogy a felelős személynek a károsultat olyan helyzetbe kell hoznia, amilyenben a károsodás előtt volt. Ennek, a kár megtörténte előtti helyzet előidézésének több módja lehetséges, és a törvény szigorú sorrendet állapít meg a kártérítési módozatok között. 

A kártérítés elsődleges módja az eredeti állapot helyreállítása. A kár megtérítését jogunk csak másodlagos lehetőségként írja elő, arra az - egyébként gyakran előforduló esetkörre - amikor 

• az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, vagy
• azt a jogosult alapos okból nem kívánja.

Ebben a körben tisztázandó, hogy az eredeti állapot helyreállításának lehetetlensége nemcsak a fizikai lehetetlenséget jelenti, hanem azt is, ha az eredeti állapot helyreállítása gazdaságtalan lenne. 

Ha a törvény által preferált eredeti állapot helyreállítására az előbb említett okokból nem kerülhet sor, a kártérítés elsődleges módja a pénzbeli megtérítés, míg a természetben való megtérítés kivételes.