Courbet váltig hangoztatta: ha kézzelfogható konkrétságban megmutatnak neki egy angyalt, megfesti. Nem hitt másban, csak az anyagi valóságban. Képein a dolgok nem is jelölnek mást, csak saját magukat. Az impresszionisták is következetes szenzualisták voltak, festői gyakorlatukban azt vallották, hogy ami nincs az érzetekben, az nincs az értelemben sem. Manet és társai festői gyakorlatukban elhatárolták magukat mindenfajta illusztratív vagy szimbolikus értelmezéstől, a vizuális nyelv önelvűségét keresték. A naturalizmus, az impresszionizmus és a neoimpresszionizmus tehát a látott valósághoz kötődő, az irodalmias és a titokteljes jelentésektől tartózkodó irányok voltak. Velük egyidőben éltek azonban a romantika utóirányai is, amelyek a természetet, az emberi figurákat és történéseket nem csupán önmagukra utaló vagy esetleg festői, képszerkezetbeli értéket hordozó motívumként értelmezték, hanem titkos értelem hordozójaként, szimbólumot sugalló jelként is.