A strukturált programozás megjelenésének időszakában egyértelműen megfogalmazódott, hogy már a legegyszerűbb program elkészítésében is módszeresen egymásra épített munkafázisokat kell követni, amelyek közül egyik sem hagyható el büntetlenül. Eszerint a programkészítés lépései a következők:

1. A probléma elemzése
2. A megoldás megtervezése
3. Kódolás - a programok elkészítése a választott programnyelven
4. Tesztelés
5. Dokumentálás 

A szoftverkrízis idején felmerült, nyilvánvalóvá vált, hogy a modellt komplex rendszerek esetében még sokkal inkább szem előtt kell tartani. A szoftverfejlesztési módszertanok részeként dolgozták ki az első, úgynevezett életciklus modellt, amely vízesésmodell néven ismert, és amely jellegzetes alakjáról kapta a nevét.

Az ipari termék életciklusa a felmerülő igény megszületésétől addig tart, amíg el nem avul, és ki nem vonják a forgalomból. A ciklus elnevezés arra utal, hogy évek múltával a terméket nem változatlan formában, hanem egyre újabb, továbbfejlesztett típusként juttatják el a vevőkhöz, miközben a termék élettörténete a tervezéstől a gyártásig újra meg újra megismétlődik.

 

2. ábra Vízesés

3. ábra Vízesés modell

 

 

A szoftver esetében a változtatás egyszerű, hiszen az új verzióhoz nem kell új technológiát fejleszteni - mint a legtöbb megújult ipari termék gyártásához - a szoftver lényegéből eredően könnyen módosítható. A szoftverek és az ipari termékek összehasonlításában egy másik lényeges különbséget is megfogalmazhatunk: míg az ipari termékek életciklusában kétségtelenül a gyártás jelenti a költséges, lényegi munkafázist, a szoftverek sorozatgyártása minimális költséggel jár, az életciklus legfontosabb munkafázisa a fejlesztés. Érthető tehát, hogy a szoftverek életciklus modelljei a hangsúlyt a fejlesztésre helyezik. A vízesésmodell a szoftvertermék első üzembe helyezett változatának előállításáig terjedő munkaszakaszokat ábrázolja, és az idők folyamán számtalan módosított, bővített változata jött létre.