Az angol kormányzat 1980-ban egy új szabványt - fejlesztési módszertant - vezetett be azzal a céllal, hogy a nagy volumenű informatika beruházások kockázatát minimálisra csökkentse. Az SSADM (Structured System Analyzis and Design Method - Struktúrált Elemzési és Tervezési Módszer) a korábbi fejlesztési elveket gyökeresen megváltoztatta:

• az algoritmusok helyett az adatot és az adat módosítását előidéző eseményeket helyezi a tervezés középpontjába,
• szétválasztja az elemzés és a tervezés munkafázisait,
• megköveteli a szabványokhoz való igazodást,
• szétválasztja az eszközöktől független (logikai) és eszköztől függő (fizikai) tervezési fázisokat. 

Az SSADM szerint a meglévő rendszert top-down (felülről-lefelé) módszerrel - az egésztől a részek felé haladva - kell elemezni, majd az új rendszert bottom-up (alulról-felfelé) módszerrel - az alrendszerektől, a teljes rendszer felé haladva - kell megtervezni. A fejlesztésben mindvégig érvényesülnie kell a termékszemléletnek, és maximális figyelmet kell fordítani a megrendelői követelményekre. A tervezés és fejlesztés munkafázisaiban az "ellenőrzés-értékelés-beavatkozás" ciklikus ismétlődésével kell biztosítani, hogy a végtermék eleget tegyen a szoftverekkel szemben támasztott minőségi követelményeknek.