A szerzői jogról szóló törvény az alábbiak szerint határozza meg a művek online környezetben történő felhasználását:

„A szerzőnek az is kizárólagos joga, hogy művét - másként, mint sugárzással - a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg."

Az online környezetben történő felhasználás tehát szintén a szerző egyedi engedélyezési jogához kötött és az ettől eltérő felhasználás jogellenesnek tekinthető.

Az Interneten történő átvitel ugyanis több, a szerzői jogban általában önálló felhasználásként megjelenő szakaszból álló eljárás, amelyek egymástól legfeljebb technikailag elválaszthatóak, azonban csak együtt képesek ezt a célt megvalósítani.

Ezek sorrendje általában a következő (bár az egyes részek sorrendje és gyakorisága változhat átvitelenként):

• mű betöltése a kiszolgáló fizikai háttértárolójából a memóriájába
• a memóriából áttöltés a hálózati csatolóba, amely csomagokra bontja és elküldi
• az egyes, a csomag útvonalán található számítógépek memóriájában történő ideiglenes tárolás
• a célszámítógép hálózati kártyáján a csomagok ismételt összeillesztése
• a célszámítógép memóriájában való tárolás
• a célszámítógép háttértárolóján történő ideiglenes tárolás
• a célszámítógép képernyőjén való megjelenítés

Mindezen tényállások a „hagyományos" szerzői jogi fogalomrendszerben a többszörözés, a terjesztés, a sugárzás és a nyilvános előadás különböző elemeit valósítják meg, sokszor keverten. A besorolási lehetőségek egyike sem fedi le az Internetet teljesen.

A sugárzás, kódolt vagy műholdas sugárzás, illetve a kábeltelevízió esetében a sugárzott műről nem készül szükségképpen másolat a sugárzás során, hanem a folyamatosan érkező jeleket pillanatról pillanatra sugározza az adóberendezés, és veszi a vevőkészülék. Ez visszaalakítja azt a felhasználó számára élvezhető művé, amelyet aztán hallgathatunk vagy nézhetünk. A mű rögzítéséhez már külön berendezés és főleg külön szándék szükséges.

Az Internet esetén már egészen más a helyzet. A csomagkapcsolat hálózati megoldás eleve nem jelenként, hanem csomagonként továbbítja az adatokat, azaz minden egyes adattovábbítással foglalkozó hálózati elem memóriával kell rendelkezzen, amelyben bizonyos ideig - ha csak a másodperc töredékéig is - tárolja a csomagot. Ez azonban még nem jelenti szükségszerűen a teljes, a hálózaton átvitt műpéldány tárolását, illetve arról másolat készítését, mivel ideális esetben a csomagot a berendezés azonnal tovább is küldi a célállomás felé. Az is előfordulhat, hogy az adott művet tartalmazó egyes csomagok nem is ugyanazon az úton jutnak el a feladótól a címzettig, mivel a hálózat változó terheltsége miatt időközben változott az ideális elérhetőségi útvonal.

A „célban", tehát a felhasználó számítógépén azonban újabb másolatok képződnek. A csomagokat ugyanis a célszámítógép „rakja össze" újra az eredeti művé, tárolja a memóriájában, majd megjeleníti a képernyőn - ezek feltétlenül szükséges folyamatok, amelyek mindegyike során szükségszerűen keletkezik másolat a műről, a hálózati kártya memóriájában, a rendszer központi memóriájában és a videokártya memóriájában a mű része vagy egésze megtalálható mindaddig, amíg a felhasználó azt megtekinti vagy meghallgatja.

Ez a pillanatnyi tárolás is megvalósítja a mű egy részéről való másolat készítését. A szerzői jog alapvetően nem tesz különbséget másolás és másolás között - ha egy másolat bármilyen formában elkészült, az másolatnak tekintendő.