A fájlcsere, mint tevékenység, két részcselekményből áll:

• megosztás
• letöltés

Jogi szempontból ezek az alábbiakat takarják:

• nyilvánossághoz közvetítés egyedi lehívásra hozzáférhetővé tétel útján
• többszörözés

A modern „fájlcserélő" - angol szóhasználattal peer-to-peer vagy P2P - rendszerek lényege, hogy az informatikai hálózat végpontjai, azaz a végfelhasználók közvetlenül kommunikálnak egymással, központi kitüntetett csomópont, például központi szerver nélkül. Első „fájlcserélő" klasszikusként a Napster jelent meg, és rendkívül gyorsan tett szert több millió felhasználóra. (A Napster, architektúráját tekintve még hibrid, központi szerverfarm kapcsolja össze a felhasználóktól jött fájl-kéréseket a fájl felajánlásokkal, de maga az adatcsere a felhasználók között már a szervertől függetlenül zajlik.)

A „fájlcserélő" hálózatok között egyesek, így az ún. DC++ (Direct Connect) az ún. IRC, az FTP és a fájlkereső funkciót egyesítik magukban, ahol ugyan egy ún. hubon (csomóponton) keresztül zajlik a számítógépek közti adatforgalom, amennyiben azonban a felhasználó olyan adatállományt talál, melyet le akar tölteni saját számítógépére, akkor már közvetlen kapcsolat jön létre az ő számítógépe és a másik számítógép között, és ekkor már a hubtól függetlenül zajlik az adatátvitel, azaz a fájl egyik számítógépről a másikra való letöltése. A hubok a számítógépek közötti adatforgalmat segítik.

Az ún. torrent fájl alapú „fájlcserélő" rendszerek (így például a BitTorrent) működési alapja az, hogy a felhasználó a kívánt fájlt feldarabolt adatcsomagokban tölti le más felhasználók számítógépének merevlemezének található „megosztott", hozzáférhetővé tett könyvtárából. (A torrent fájl tartalmazza a tracker címét, a megosztott fájlok nevét, a az adatcsomagok sorszámát és azok méretét.). A torrent típusú rendszerek esetében tehát a rendszer igénybe vevője nemcsak egy, hanem több más felhasználó gépére csatlakozik, és a letöltés elindítását követően a különböző felhasználóktól különböző, egy fájl részeit képező adatcsomagok (fájldarabkák) érkeznek párhozamosan hozzá. A letöltő felhasználó ezeket a darabkákat még a letöltés időtartama alatt tovább kínálja (hozzáférhetővé teszi) letöltésre másoknak, miközben a hiányzó darabokat párhuzamosan más felhasználóktól letölti.

A szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon.

A mű többszörözésének minősül különösen a nyomtatással megvalósuló mechanikai, filmes vagy mágneses rögzítés és másolatkészítés, a hang- vagy képfelvétel előállítása, a sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára való rögzítés, a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása.

Ily módon a bármely technikával működő fájlcserélő rendszerben történő többszörözés (egy felhasználótól a teljes mű letöltése, illetve sok felhasználótól a mű darabokban (adatcsomagokban) való letöltése) egyaránt engedélyköteles felhasználásnak minősül, amennyiben a letöltési folyamat végén a szerzői jog által védett alkotás, illetve szomszédos jogi teljesítmény a felhasználó által érzékelhető.

A lehívásra hozzáférhetővé tétel az internet útján (amely a szerzői jog esetében nyilvánossághoz közvetítésnek minősül) megvalósul olyankor, amikor valamely számítógép szerzői jogilag védett tartalmát másokkal megosztva az internetezők széles köre számára letöltésre hozzáférhetővé teszik, hiszen a tartalomhoz való hozzáférésre elvileg bárki számára lehetőség van (amennyiben az adott rendszerben elfogadott egyéb feltételeket - pl. adatmegosztási követelmény - a fájlcserélésben résztvevők magukra nézve kötelezőnek fogadják el, illetve a szükséges kliensprogramot számítógépükre telepítik és internet kapcsolattal futtatják).

A szerzői jogi törvény szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezései kimondják, hogy természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Magáncélnak a családi kör vagy a szűk baráti kör műélvezte minősül. A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket azonban nem lehet kiterjesztően értelmezni, szoftverek esetében pedig a magáncélú másolás kizárt, mint azt fent láttuk, ez a típusú szabad felhasználás tehát az online világban kizárólag a filmek és zeneszámok esetében bír relevanciával, de a magáncélú másolást meghaladó többszörözés már szerzői engedélyhez kötött.