A kábelgyártásnál általános elv, hogy törekednek a munkadarab átfutás közbeni megmunkálására, ezt gyártósorok alkalmazásával oldják meg.

A fémvezetőjű kábelek alapvető fontosságú tulajdonsága a hajlékonyság.

 

Ezt kétféle módon valósítják meg:

• A hajlításkor keletkező feszültségek kiegyenlítését az elemek sodrása, fonása, szövése révén érik el.
• A szerkezeti elemeket rugalmas vagy képlékeny anyagokból készítik (PVC, PE, ólom, alumíniumköpeny).

 

A megkívánt átmérőjű vezetőt hidegen húzott eljárással alakítják ki. Az alaphuzalt egy kellően kialakított, fokozatosan kisebbedő nyílású húzószerszám sorozaton húzzák át.

Az erek szigetelésére hőre lágyuló műanyagot (PVC vagy PE) alkalmaznak, amelyet csigás tömlőző gépekkel (extruderekkel) alakítanak ki. A csigás tömlőző gépben a kb. 180 °C-ra melegített műanyagot megfelelően kiképzett csavarmenet (csiga) szállítja az úgynevezett keresztfejbe, ahol kisajtolódik, és cső formában körülveszi a bevonandó áramvezetőt. Ugyanezen technológiával készítik el a kábellelket körülvevő köpenyt is.

A speciális körülményeket elviselő kábelekre (behúzó és páncélos kábel) újabb mechanikai védőrétegek kerülnek (acélszalag páncélozás, bitumen).

 

Az optikai kábelek gyártásának fázisai:

• előforma készítése, a szál szerkezetének előállítása

                        - külső kémiai gőzlecsapatás (első generációs szálaknál)

                        - belső kémiai gőzlecsapatás (monomódusú szálaknál)

                        - növesztéses eljárás (hosszú, tenger alatti kábeleknél).

• szálhúzás

                        - szál átmérő

                        - primer védelem (esetleg festés).

• a kábelszerkezet kialakítása

                        - több szál összefogása

                        - különböző védelmek kialakítása.