A stancolás

E művelet során egyedileg készített késformával a nyomatot a kívánt formára vághatjuk, illetve kívánt részek belőle kivághatók.

Az adott formát követő kivágó késeket falemezbe erősítik, majd a magasnyomás technológiájával a nyomdagépbe helyezve a papírból kiszakítják a szükséges, vagy fölösleges részt. A módszer tulajdonképpen hasonló ahhoz, ahogy a háziasszonyok a tésztából különböző formájú süteményeket szaggatnak ki. Stancolással állítanak elő minden nyomdaterméket, ami egyenes vágással nem kezelhető, például az egyedi borítékokat is.

88. ábra

 

A fenti ábrán egy stancformát látunk, láthatjuk a kivágott és készre hajtott dobozt is. A stancforma nem csak vágókéseket tartalmaz, hanem a bígeléshez szükséges pengéket is, ezek természetesen tompa élűek, a papír gyengítésére szolgálnak.

 

89. ábra

90. ábra

91. ábra

 

A fenti példákon különböző dobozokat látunk, köztük speciális formára vágott tartóelemet is. Általában nem a grafikus feladata a doboz formájának megtervezése, de egy egységes koncepció kialakítása során ez is előfordulhat. 

A (például, mint az előző oldalon bemutatott) kivágó szerszám mintarajzánál a következőkre kell figyelni:

• a vágópengék helyét folyamatos vonallal, a bígelő (tehát hajtásvonalat jelentő) pengék helyét szaggatott vonallal kell jelölni;
• a hajtások a vonalak mentén - vastagságától függő mértékben - „megeszik" a papírt, ezért itt minimális ráhagyás szükséges, gyakorlatilag a vágó- és a hajtó élek nem találkozhatnak pontosan;
• ha tudjuk, hogy nyomva lesz a doboz felülete, és a grafikát is mi készítjük, érdemes a stancolt részen kívülre 0,25 mm vonalvastagsággal kis szálkereszteket, ún. kézi passzert elhelyezni a könnyebb igazítás végett.

 

Előfordulhat, hogy egyszerű címkét is stancolással kell előállítani, például mert a hordozó nem lehet öntapadó anyagból. ilyen eset az alábbi példán bemutatott szalámi-sorozat termékcímkéje.

92. ábra