3.2. Multiplexálási eljárások fajtái
A multiplexálás teszi lehetővé egy és ugyanazon a fizikai közegen több különböző adatfolyam független továbbítását. Ezt az ötletet a telefonvállalatok először az 1930-as években alkalmazták, kezdetben 12, majd nem sokkal utána 60 beszédcsatorna frekvencia-osztásos multiplexálási eljárással (FDM = Freqency Division Multiplexing) történő átvitelére egyetlen koaxiális kábelen keresztül. Ez azt jelentette, hogy más-más frekvencián történt az üzenetek továbbítása egyidőben.
Manapság multiplexálási eljárások széles választéka áll rendelkezésre, felölelve
- a frekvenciaosztásos multiplexálás mellett
- a hullámhossz-osztásos multiplexálást (WDM = Wavelength Division Multiplexing),
- a kód multiplexálást (Code Multiplexing) és
- az időosztásos multiplexálást.