Ha a mágnesrudat épp húzom ki a tekercsből (34. ábra), vagy tolom be, a tekercs környezetében változik a mágneses tér, két vége közt feszültség indukálódik.

34. ábra

 

Ha a mágnesrúd a tekercs belsejében nyugalomban van, ugyan a tekercs környezetében most is van mágneses tér, de az nem változik, ezért a tekercs végei közt, ilyenkor nem keletkezik feszültség.
E kísérlet után könnyen megfogalmazhatjuk az indukciótörvényt:
Ha egy tekercs környezetében változik a mágneses tér, illetve a tekercset metsző fluxus változik, a tekercsben feszültség indukálódik.

Az indukált feszültség jellemzőit Faraday és a Lenz törvény egyesíti: A Faraday törvény az indukált feszültség nagyságát határozza meg. 

Az indukált feszültség arányos a fluxusváltozási sebességgel, azaz ha gyorsabban változik ugyanaz a fluxusmennyiség, nagyobb feszültség keletkezik.

Tekercsek esetén:

A Lenz törvény az indukált feszültség irányát határozza meg.

Az indukált feszültség irány (polaritása) mindig olyan, hogy az általa létrehozott áram mágneses tere gátolja az őt létrehozó folyamatot.

 

35. ábra

 

 

Kísérletünkben, ha húzzuk ki a mágnesrudat, olyan áram fog folyni a tekercsben, aminek olyan mágneses tere lesz, ami a tekercs kihúzása ellen hat, pl. 34. ábrán a tekercs jobb oldali vége déli pólusú lesz.