Ha a recehártyakép egy része (a többi részhez képest) eltolódik: mozgást látunk.

A mozgó tárgy képének eltolódása általában folytonos, de adott esetben akkor is mozgást látunk, ha a tárgy képe átmenet nélkül ugrik át a szomszédos recehártyarészekre. Például: más-más helyzeteket rögzítő állóképek vetítése esetén a közbülső szakaszokat is látni véljük.

Mint ahogy a térbeli megszakítottságot is csak akkor látjuk, ha a közök bizonyos nagyságon felül vannak (felbontóképesség), ugyanúgy az időbeli megszakítottságot is csak akkor érzékeljük, ha az időközök bizonyos időtartamot túllépnek.

Látásunk alaptulajdonsága a tehetetlensége: a gyors ingerváltozásokat nem képes követni, azokat átlagolja. Ha viszont a fény-, illetve színingerek változásának frekvenciája kicsi, akkor villogást érzünk.

Látásunk tulajdonságai alapján tehát: a mozgó kép érzetének reprodukálásához elég más-más fázisú állóképek sorozata; a zavaró villogást azonban célszerű elkerülni.

A filmtechnikában a kettős feladatot - a folyamatos mozgás érzetének megvalósítását és a villogás érzetének elkerülését - nagyon egyszerű mechanizmussal oldják meg. Másodpercenként 24 képet vetítenek - ez a folyamatos mozgás érzetéhez elég -, és minden képet kétszer (háromszor) világítanak át. Így másodpercenként 48 (72) megvilágítás és ebből következően 48 takarás van, tehát a villogási frekvencia 48 Hz (72 Hz), ami már nem zavaró.