A televízió-mozgókép - figyelembe véve a mozgás érzékelésének tulajdonságait és a filmtechnikában már régebben kialakult gyakorlatot is - más-más fázisú állóképek sorozata.

A másodpercenkénti képek számát két szempont alapján határozták meg:

a) Mivel a televízió filmeket is közvetít, a filmtechnikában már régebben elfogadott - és a folyamatos mozgás érzetéhez elegendő - 24 kép/s értéket figyelembe kell venni.

b) A televíziónál a képfrekvenciát (a másodpercenkénti képek számát) úgy választották meg, hogy a hálózati frekvenciával egész számú viszonyt alkosson. A hálózati feszültség ugyanis a nem tökéletes szűrés miatt a képen sötétebb-világosabb foltokat, esetleg geometriai torzításokat eredményezhet. Ha az előbbi feltétel teljesül, akkor ezek a zavarok a képen egy helyben maradnak, és kevésbé észrevehetők. Ha a két frekvencia hányadosa nem egész szám, akkor a zavarok vándorolnak a képen, és így sokkal kellemetlenebb hatásúak.

Az előbbi két szempont eredménye, hogy a választott képfrekvencia:

Kivétel az amerikai szabvány, ahol

a 60 Hz-es hálózati frekvencia miatt.

(Ma már - elsősorban a színes tv bevezetése miatt - a képfrekvenciát nem a hálózati frekvenciához kötik, hanem a tv-technika valamennyi jellemző frekvenciáját nagypontosságú generátorok állítják elő.)

A televízióban tehát a 24 kép/s-ra készített filmet 25 kép/s-mal vetítik. Ennek a 4% gyorsításnak az eredménye - a gyorsabb mozgás és magasabb hang - azonban nem zavaró.

A képfrekvencia ismeretében a képidő már meghatározható:

.

A sorfrekvencia - a másodpercenkénti sorok száma - annyiszor nagyobb a képfrekvenciánál, ahány sor tartozik a képhez, tehát:

.

Ennek alapján a már említett rendszerek sorfrekvencia értékei:

            n=625 soros rendszernél   ,

            n=525 soros rendszernél   .

A 15625 sor/s sorfrekvenciának megfelelő soridő:

.

A soridő elfogadott jelölése a H, illetve a sorfrekvenciát általában f_H-val jelölik.