Mozgásérzékelésünk alaptulajdonsága folytán a televíziótechnikában alkalmazott 25 kép/s, ill. a filmtechnikában alkalmazott 24 kép/s képfrekvencia a folyamatos mozgás érzetéhez elég, de a képek megjelenése, illetve eltűnése ezen a frekvencián villogás érzetét kelti. Emiatt a zavaró hatás miatt a fény-, illetve színinger változási frekvenciáját meg kell növelni.

A televíziótechnikában a villogásérzet elkerülésére nagyon szellemes módszert alkalmaznak. A képfrekvenciát itt sem növelik, mert az - mint látni fogjuk - nagyobb sávszélességet igényelne. Marad a másodpercenkénti 25 kép, de ezt 50 félképből teszik össze.

Az egy teljes képet alkotó két félkép közül az egyik csak minden második sorból, a másik a közbülső sorokból áll.

Így az 50 félképnek megfelelően másodpercenként 50-szer kell függőleges irányban végigpásztázni a képet, tehát a vertikális eltérítési frekvencia: . Ezzel elértük, hogy a villogási frekvencia is kétszeres lesz, ami már nem zavaró.

A megfelelő képalkotáshoz természetesen a két félképet alkotó soroknak pontosan illeszkedniük kell egymás közé, mert különben sorpárosodás jön létre. Ez azt jelenti, hogy kétsoronként szétesik a kép. Elkerüléséhez az eltérítés pontos időzítésére van szükség.

A kép sorokra bontása tehát a következőképpen történik. Az egyik félkép 312,5 sorból áll. Az utolsó (313.) sor második fele a kép felső részén (ún. 0. sor) található, és már a másik félkép kezdetét jelenti, ami szintén 312,5 sorból áll.

Minden képet ugyanígy végigpásztáznak. Természetesen mind a kép sorokra bontását, mind a sorok képpé való összerakását azonos sorrendben kell végrehajtani.

A 19. ábra első képe ezt az elvet mutatja be, a rajz áttekinthetősége miatt kevesebb (7), de változatlanul páratlan számú sor esetére.

19. ábra

A 19. ábrán végigkövetve a sorokat látható, hogy mind a soroknál (vízszintes eltérítés), mind a félképeknél (függőleges eltérítés) minden periódus (pásztázás és visszafutás) azonos amplitúdójú.

A 19. ábrából az is kitűnik, hogy a vízszintes „sorirányú" és a függőleges „képirányú" eltérítés folyamatosan működik. Így a legegyszerűbb megvalósítani. A két kitérés eredőjeként a sorok „lejtősek", ami a képet nem befolyásolja, hiszen a kép bontása és összerakása azonos rendszer szerint történik.

A sorok számának megállapításakor az egyik szempont az volt, hogy a váltottsoros letapogatás páratlan számú sort igényel. Ez a 19. ábra alapján könnyen belátható. Figyeljük meg, hogy páros számú sor esetén a függőleges eltérítés bonyolulttá válik: a kitérítési szakaszok különbözőek, amit nehéz megvalósítani. Ha az egyik sort itt is két félsorra bontanánk, akkor a vízszintes eltérítés lenne bonyolult.