7.2 Számviteli alapelvek
Számviteli alapelvek
1. Vállalkozás folytatásának elve:
A vállalkozás belátható jövőben
is fenn tudja tartani működését.
Vagyontárgyait értékcsökkenéssel,
értékvesztéssel csökkentett múltbeli értéken /beszerzési, előállítási
költségen/ vagy piaci értéken értékeli.
Csőd, felszámolás, átalakulás
esetén nem érvényesül.
2. Teljesség elve:
Eszközökben, forrásokban
bekövetkezett változásokat teljeskörűen rögzíteni kell, az eredmény alakulására
ható tényezőket is be kell mutatni /a fordulónap és a mérlegkészítés napja
között ismertté vált, az üzleti évre vonatkozó eseményeket is be kell mutatni/.
3. Valódiság elve:
A könyvvitel és a beszámoló
adatainak a valóságban is megtalálhatónak kell lenni, kívülállók által is
megállapíthatóak /bizonylat, leltár, értékelés a törvénynek megfelelően/.
4. Világosság elve
Áttekinthető, rendezett forma, a
könyvelés és a beszámoló készítésnél, egyértelmű adatok.
5. Következetesség elve
A beszámoló tartalma és formája, az azt alátámasztó
könyvvezetés tekintetében az állandóság és az összehasonlíthatóság biztosított.
6. Folytonosság elve:
A nyitómérleg adatai
megegyeznek az előző évi zárómérleg adataival.
Az eszközök és források
értékelése, az eredmény számbavétele nem változik, illetve a számviteli törvény
szabályai szerint változhat.
7. Összemérés elve:
A bevételek és a költségek ahhoz az időszakhoz
kapcsolódnak, amikor azok gazdaságilag felmerültek.
8. Óvatosság elve:
Nem lehet eredményt kimutatni abban az esetben, ha az
árbevétel, bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan.
Feltételezhető kötelezettségre, függő ill. jövőbeni
kötelezettségre céltartalék képzés.
Értékcsökkenést, értékvesztést el kell számolni -
függetlenül attól, hogy az eredmény veszteség lesz.
9. Bruttó elszámolás elve:
Bevételek és költségek az eredménykimutatásban,
kötelezettségek és követelések a mérlegben egymással szemben nem számolhatók
el, összevonni nem szabad.
10. Egyedi értékelés elve:
Eszközöket és
kötelezettségeket egyedileg kell rögzíteni és értékelni.
(Sajátosan is érvényesülhet).
11. Időbeli elhatárolás elve:
Azon gazdasági események
kihatásait, amelyek két vagy több évet is érintenek, az adott időszak bevételei
és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az alapul szolgáló
időszak és az elszámolási időszak között megoszlik.
12. Tartalom elsődlegessége a formával szemben:
A gazdasági eseményeket tényleges gazdasági tartalmuknak
megfelelően kell elszámolni.
13. Lényegesség elve:
Lényeges minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy
téves bemutatása befolyásolja a beszámolót felhasználók döntéseit.
Lényeges hiba mérleg főösszeg 2%-át ill. 500 MFt-ot
meghaladja.
Megbízható, valós összképet lényegesen befolyásoló hiba:
a megelőző üzleti évben a saját tőke 20%-kal nő vagy csökken.
14. Költség- haszon összevetése /gazdaságosság/:
A nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága
álljon arányban az információk előállításának költségeivel.