Ezzel végére értünk az adatbázis-kezelés alapfogalmainak tárgyalásának. A következőkben összefoglaljuk, mit is tanultunk ebben a fejezetben.

Az adatbázis egymással összefüggésben lévő adatok halmazát tárolja oly módon, hogy a céljainknak megfelelő adat-visszakeresés megoldható legyen.

Az adatok összefüggését két szinten értelmezzük:

• egyrészt az adatok egyedek köré szerveződnek, másrészt egymás között is lehetnek összefüggéseik - szakkifejezéssel ezt együtt nevezzük az egyedek belső szerkezetének;
• maga az adatbázis közvetlenül azokból az egyedekből áll össze, amelyekről adatokat tárolunk. Az adatbázishoz tartozó egyedek között is lehetnek viszonyok, kapcsolatok - szakkifejezéssel ezt nevezzük az egyedek külső szerkezetének.

Amikor adatbázisokról gondolkodunk, tehetjük ezt fogalmi és konkrét szinten. Fogalmi szinten egyedtípusokról, tulajdonságtípusokról és kapcsolattípusokról, konkrét szinten egyed-előfordulásokról, tulajdonság-előfordulásokról (értékek, adatok) és kapcsolat-előfordulásokról (röviden: kapcsolat) beszélünk.

Az egyedeket leíró, jellemző attribútumok között lehetnek olyanok, amelyek egyértelműen azonosítják az egyedet, elkülönítik a többitől. Az ilyen attribútumokat egyedi azonosítónak, szakkifejezéssel kulcsnak nevezzük.

Az egyedtípusok között kapcsolatokat értelmezhetünk, amelyek lehetővé teszik a bonyolultabb, több egyedtípusra is kiterjedő adatvisszanyerést. A kapcsolatokat irányukkal és fokukkal jellemezzük. A kapcsolatokat az azonosító attribútumokkal realizáljuk (kulcs-idegen kulcs párok).

Hangsúlyozzuk, hogy az itt megismert fogalmak általános érvényűek - ezt ne felejtsük el később sem, amikor figyelmünket már csak egy szűkebb területre, a relációs adatbázisokra koncentráljuk.