A tranzisztoros erősítők sávszélességét, vagyis frekvenciafüggését az alkalmazott tranzisztorok határfrekvenciája és az áramkörükben található különböző reaktanciák (nem ohm-os elemek) határozzák meg. Ilyen reaktanciáknak tekinthetők a csatoló kondenzátorok, az emitterkondenzátorok és az áramköri szerelésből adódó kapacitások. Az erősítő felső határfrekvenciáját döntően a tranzisztor szabja meg (jelterjedési idő), az alsó határfrekvenciát pedig a csatoló- és az emitterkondenzátorok nagysága.

A tranzisztorok tulajdonságai igen erős mértékben a működési frekvencia függvényei.

Nagyfrekvencián figyelembe kell venni a két PN átmenet kapacitását amelyek miatt a tranzisztor vezérelhetősége romlik.

A tranzisztoros erősítők sávszélességét, vagyis frekvenciafüggését az alkalmazott tranzisztorok határfrekvenciája és az áramkörükben található különböző reaktanciák (nem ohm-os elemek) határozzák meg. Ilyen reaktanciáknak tekinthetők a csatoló kondenzátorok, az emitterkondenzátorok és az áramköri szerelésből adódó kapacitások.

PN átment kapacitásai: C_BC, C_BE..

C_BC = CB átment tértöltési jellegű kapacitása / n • 10 pF/

C_Be = kiürített réteg és a nyitóirányú réteg diffúziós kapacitása / n • 10 - n • 100  pF/

A tranzisztorok frekvenciafüggésére határfrekvenciákat szokás megadni :

fα = Az a frekvencia ahol α a kisfrekvencián mért értékhez képest 3 dB-lel csökken.

fβ = Az a frekvencia ahol β a kisfrekvencián mért értékhez képest 3 dB-lel csökken.

f₁ = Az a frekvencia ahol β=1.

f_max= Az a frekvencia amelynél a maximális teljesítményerősítés egységnyi, ezen frekvencia     felett a tranzisztort már nem használhatjuk erősítőként.

A csatolókondenzátorok hatása a kisfrekvenciás átvitelre:

f_a= max{f_h1,f_h2}