A szélessávú erősítők sok tekintetben megegyeznek a kisfrekvenciás erősítőkkel, de átviteli frekvenciasávjuk a legkisebb hangfrekvenciáktól (egyenáramú esetben 0Hz-től) több száz KHz-ig, esetleg néhány Mhz-ig terjed. A szélessávú erősítők is általában több fokozatból állnak, és megkülönböztetünk bemeneti fokozatot, főerősítőt és kimeneti fokozatot (teljesítményerősítőt).

A tranzisztoros erősítők sávszélességét, vagyis az erősítés frekvenciafüggését az alkalmazott tranzisztorok határfrekvenciája és az áramkörökben található kölönböző reaktanciák határozzák meg.

A jó szélessávú erősítőkben nagy teljesítményerősítésre és széles frekvenciasávra van szükség.

A negatív visszacsatolás hatására csökken a frekvenciasáv közepén az erősítés, viszont egyenletesebbé válik a frekvencia-átvitel, laposabb lesz az átviteli jelleggörbe és megnő a sávszélesség (vagyis az alsó és felső határfrekvencia is). Az erősítés és a felső határfrekvencia szorzatot sávjóságnak nevezik.

Az erősítők sávszélességének bizonyos mértékű növelésére mód van közepes frekvencián elért erősítés csökkenése nélkül is. Ilyenkor külső frekvenciafüggő elemek alkalmazásával megpróbáljuk kiegyenlíteni a kis- és nagyfrekvenciás erősítéscsökkenést okozó elemek hatását. A sávszélesség növelésének ezt a módszerét kompenzálásnak nevezzük.