Eddig olyan áramokkal foglalkoztunk, melyeknek iránya állandó volt (Dirrect Courrent) és DC-vel jelöltük. A különböző gépek és készülékek működéséhez olyan feszültség kell, melyet az egész országra kiterjedő villamos hálózatból veszünk, ez a 230 V-os hálózati feszültség, melynek nagysága és iránya is periodikusan változik. Ezt nevezzük váltakozó feszültségnek, a hatására kialakuló áramot pedig váltakozó áramnak (Alternating Courrent) és AC-vel jelöljük.

A 58 ábrán látható feszültségtípusok közül csak a „d" és az „e" ábrákon láthatók váltakozó feszültségek, mert csak ezeknél változik meg a polaritás (negatív értékeket is felvesz.)

58. ábra
Az elektronikában előforduló feszültségek

A váltakozó feszültséget generátorok állítják elő mechanikai energiából (forgó villamos gépek). A forgatáshoz szükséges energiát pedig hőenergiából gőzturbinákkal kell átalakítani, melyet szén vagy kőolaj elégetésével vagy atomenergiából nyernek.

A generátor működése a mozgási indukción alapszik (59 ábra).

59 ábra
A generátor elvi felépítése

Homogén mágneses térben vezető keretet egyenletesen forgatva, benne szinusz alakú feszültség keletkezik (60. ábra).

A keret végei a vele együtt forgó csúszógyűrűhöz vannak rögzítve, melyekkel szénből vagy bronzból készült kefék érintkeznek. Keret helyett N menetszánú tekercset forgatnak, ekkor feszültség indukálódik a Faraday törvény értelmében.

Ennek a feszültségnek az alakja azért szinuszos, mert a fluxus vonalakat metsző hatásos felület nagysága szinuszosan változik. A gyakorlatban használt generátorok szerkezeti felépítése ettől eltér: a tekercs áll és a mágnest forgatják (61. ábra).

61 ábra
Generátor forgó mágnessel